Körutazás Európa egyik legkisebb államában
utazás éve: 2022
A Benelux államok legkisebb állama, és egyúttal Európa egyik legnagyobb törpeállama Luxemburg. A kb. Nógrád megye nagyságú és ca. Budapest lakosság számú országban nem fog unatkozni senki, aki úti célnak választja, legyen akár természetkedvelő vagy inkább városi barangoló. És ha már ott jár az ember, érdemes nem csak a fővárosra koncentrálni, és 1-2 napot a vidék szépségeinek is hódolni.
Mi egy 4 napos, hosszú hétvégés családi utazást terveztünk Luxemburgba, ahol az első 2 nap a természetről és az Ardennek várairól szólt, még az utolsó 2 napot a fővárosban, Luxembourgban töltöttük.
Előkészületek
Utazás
Erre az utazásra nem csak ketten indultunk a férjemmel, hanem csatlakozott hozzánk a bátyám és a 14 éves unokahúgom. Ők Budapestről az Eurowingssel érkeztek az indulás előtti este hozzánk Stuttgartba, ahonnan másnap reggel autóval vágtunk neki az útnak Luxemburgba. Az 1. állomásunk a német-luxemburgi határ menti Echternach volt, ami autóval kb. 3,5 órát vett igénybe Stuttgartból. Innen autóztunk a betervezett úti célokat érintve az ország észak részén, Asselborn közelében lévő szállásunkra, majd a következő nap fordított irányban, északról délre végig az országon a fővárosig, Luxembourgig.
4. nap Luxembourgból újból egy kis autózás következett Stuttgartig, ami kb. 4 órát vett igénybe. Majd másnap hajnalban a bátyámék visszarepültek Budapestre az Eurowingssel.
Ha Budapestről utaznál, a Luxair indít közvetlen repülőjáratot Luxembourg és Budapest között.
Tömegközlekedés
Az egész országban, mind a helyi, mind a helyközi tömegközlekedés teljesen ingyenes. Mi ebből Luxembourgban a villamost használtuk a szálloda és a belváros között. A bátyám viszont kicsit vonatmániás, így egyik délelőtt elment és egy rövid szakaszon kipróbálta a vasutat is. A jegyek ott is teljesen ingyenesek, csak az 1. osztályért kell fizetni, de elmondása szerint nem igazán van különbség az 1. és a 2. osztály között, a 2. osztály is nagyon magasra teszi a lécet.
Szállás
1 éjszakát töltöttünk vidéken, észak-nyugat Luxemburgban, ahol egy autentikus szállást sikerült találnunk egy régi épületben kialakított 3*-os kis hotelben. A ragyogó környezetben fekvő szállodának van saját étterme is, ahol fantasztikusan finom vacsorával zárhattuk az 1. napot. A szuper vacsorával ellentétben a reggeli választéka elég szűkös volt. Saját parkolóval nem rendelkeznek, de az épület előtt és mellett van hely a parkolásra, ráadásul teljesen ingyen, így ez egyáltalán nem okozott problémát.
A következő 2 éjszakát Luxembourgban töltöttük, ahol az Európai Parlament épületeihez közel volt a 4* szállodánk, amit minden szempontból csak ajánlani tudok. Saját parkolója nincs, közvetlen mellette van egy fizetős parkolóház, ill. 2 villamos megállóval odébb egy teljesen ingyenes parkoló. A szobák kényelmesek, a reggeli választéka pedig nagyon bőséges. Egyáltalán nem okozott gondot többféle, teljesen vegán reggelit összeválogatnom a kínálatból.
Időjárás
Luxemburg időjárása júniusban általában kissé hűvösebb, mint Magyarországé, átlagosan max. 20-23°C-ra lehet számítani nappal és 11-15°C-ra éjszaka. Nekünk idén június közepén sikerült egy hőhullámot kifognunk, így az ottlétünk alatt 29-35°C között mozgott a nappali max. hőmérséklet.
Gyorstalpaló Luxemburg történelméről
Luxemburg területén már 35.000 évvel azelőttről is találtak településre utaló nyomokat. Az ókorban kelta törzsek telepedtek le a Rajna és a Maas folyók között, akiket a rómaiak váltottak és maradtak 450 éven keresztül. I.u. a IV. században megjelentek a germán frankok is a területen, és állítólag az ő nyelvükből fejlődött ki a luxemburgi nyelv, ami ma Luxemburg egyik hivatalos nyelve a francia és a német mellett.
I.u. 963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a Bock-szirten álló erődöt, Lucilinburhucot (ma Luxembourg), és ezzel kezdődött Luxemburg alapításának története.
Az erőd körül lassan egy város alakult, ami egy jelentős állam központjává vált. 1083-ban Siegfried egyik leszármazottja, I. Konrád, Luxemburg grófjának nevezte el magát és ezzel létrejött az önálló Luxemburgi grófság.
És mint mindenhol, itt is van kis magyar kapcsolat, ugyanis ebből a házból került ki Luxemburgi Zsigmond (1368-1437) magyar király is, aki egészen a Német-Római császárságig vitte.
1443-ban kihalt a Luxemburgi ház, így a hercegség Hollandia része lett. Ezután megkezdődött Luxemburg vesszőfutása. Hol a spanyolok, hol az osztrákok, hol a franciák szerezték meg maguknak.
A Napóleoni csatákat lezáró 1815-ös bécsi kongresszus állította vissza a Luxemburgi Hercegséget, de a nagyhercegi címet a holland királynak adták, és Luxemburg a Német Szövetség tagállama lett.
1839-ben Belgium akarta rátenni a kezét Luxemburgra. A vitát az 1839-es Londoni békeszerződés zárta le. Belgium megkapta Luxemburg jelentős részét és ezzel kialakult az ország jelenlegi határai. A békeszerződés azonban a Luxemburgi nagyhercegség teljes függetlenségét is kimondta.
1866-ban Poroszország azzal a feltétellel volt hajlandó kivonni a csapatait a luxembourgi erődből, hogy az erőd elbontásra kerül. A Bontást csak az a kazamata rendszer úszta meg, aminek az elbontása a felette álló városrészek miatt nem volt lehetséges. Ezek a kazamaták a mai napig megmaradtak és látogathatók.
1890-ben a Holland monarchia megszüntette a luxemburgi nagyhercegi címet, ettől kezdődően a Luxemburgi nagyhercegségnek saját monarchiája lett, ezzel megerősítve teljes függetlenségét.
Az akkoriban népszerűvé vált luxemburgi jelmondat is erre a nemzeti független öntudatra utal: „Mir wëlle bleiwe wat mir sinn” (Azok akarunk maradni, amik vagyunk)
A világháborúk alatt a németek megszállták az országot és a II. vh-ban az épületei 1/3-a elpusztult vagy súlyosan megrongálódott.
Mëllerdall Geopark – Berdorf
Az 1. napon egy kis kirándulást is beiktattunk, hiszen nem lehet kihagyni egy túrát az Ardennekben.
Luxemburg keleti részén található a Mëllerdall Természetvédelmi- és Geopark, ami 256 km2-t foglal magába. A geopark az idén, 2022-ben került fel az UNESCO Global Geopark listájára. Több túraútvonal vezet keresztül a parkon, mi ennek egy kis szeletét néztük meg.
Berdorf közelében található a Huel Lee (Hollay barlang). Ez az „üreges kő” gyakorlatilag egy ember által kivájt szikla, amit már a római kortól kőbányának használtak. Mëllerdall a nevét a malomkövekről kapta. A völgyben folyó patakokra számtalan malom települt és így megnövekedett a kereslet a malomkövek iránt. Ezekhez a köveket helyben, többek között a Huel Leeben fejtették.
Közvetlen a Huel Lee mellette található a Grotte Piteschkummer (Piteschkummer barlang) és a Brechkaul Amfiteátrum is. Az utóbbit 1979-ben építették egy a középkorban kő kitermelésre használt üreg köré. Itt nyaranta a mai napig rendeznek koncerteket, novemberben pedig a Berdorfer Hubertusmesse elnevezésű misét tartják az Amfiteátrumban.
Innen kb. ½ órás sétára található a Perekopnak nevezett sziklaformáció. A két szikla közé épített lépcsőn felérve egy kis kilátóteraszra érkezik az ember. A kilátás innen nem olyan nagy szám, hiszen főként az utat és a fákat lehet látni, ellenben maga a lépcső megér egy kis mászást.
A lépcsőaljában néhány autó számára elegendő parkolóhelyet is kialakítottak, valamint egy nagyobb parkoló a Huel Lee mellett is található.
Châteauk és Kolostorok az Ardenekben
Az első 2 nap a vidéki Luxemburgról szólt, Ardennek, várak, kastélyok, kolostorok, mi kellhet még.
Echternach
Eső állomásunk közvetlenül a német határ mellett fekvő kis városka, Luxemburg legrégebbi városa, Echternach volt. És nemcsak a legrégebbi város címét tudhatja magáénak, de itt építették ki az országban elsőként az elektromos köz- és magánvilágítást, valamint ez a város adott helyet az első filmvetítésnek is Luxemburgban.
Minden évben tavasszal pünkösdi körmenetet tartanak, amit az UNESCO 2010-ben az emberiség szellemi kulturális örökségeként ismert el.
Saint Willibrord Bazilika
A város egyik nevezetessége az apátság és a bazilika. A bazilikát a XIII. században építették, de az évszázadok során többször is átépítették. Jelenlegi neogótikus külsejét a XIX. században nyerte el. Az épület a főtér mellett található, magas tornyai már messziről vonzzák az ember.
A bazilika ingyenesen látogatható. Az apátságban jelenleg egy gimnázium működik.
Péter és Pál templom
A bazilika közvetlen szomszédságában, egy dombtetőn magasodik a Péter és Pál templom. A templom egy egykori római erőd helyére épült. A domb tetején a templom elől ráadásul ragyogó a kilátás a bazilikára.
A templom ott jártunkkor nem volt nyitva.
Dënzelt
A főtér felé sétálva rögtön szemet szúr egy épület, ami kőkeretes ablakaival és tornyocskás megjelenésével úgy fest, mintha egy tündérmeséből érkezett volna rokonlátogatóba az amúgy szintén bájos többi épülethez. Az elbűvölő különc külsejét a kora magyarázz, ez ugyanis Echternach legrégebbi épülete. Ugyan pontos kora nem ismert, de a XIII. századelső felében már biztosan állt.
Beaufort vár és kastély
Haladva észak felé a következő állomásunk Beaufort volt, ahol egy csodálatos várrom várt ránk. Pontosabban csak szerettük volna ha vár, mert sajnos lekéstünk róla.
Kicsit elszaladt az idő a természet lágy ölén a geoparkban, így éppen 5 órára értünk a várhoz. A kastély és a vár honlapja szerint, a kastély 17:00 óráig, míg a vár 18:00 óráig (utolsó belépés 17:30) tart nyitva a nyári szezonban. Úgyhogy a kastélyról már lekéstünk, de gondoltuk a vár még gyorsan beleférhet. Azonban Beaufortban másképp gondolták. A vár kapujában szembejött velünk 2 ember és mint kiderült, ők nem turisták voltak, hanem ők zárták a várat, mert hogy záróra volt 17:00 órakor. Ha megszeretnéd nézni belülről is a várat, akkor érdemes arra figyelni, hogy a neten található infók nem mindig aktuálisak. Bár ez most, hogy így leírtam kicsit fura, mert csak nem telefonálgathat minden egyes vár előtt az ember, hogy aktuális-e a nyitvatartási idejük a honlapjukon?! De hát ez van.
Viszont a várrom kívülről is ragyogó látvány, úgyhogy mindenképpen megér 1-2 szót.
A vár valószínűleg a XI. században épült. A XVII. században leromlott az állapota, ezért a vár fölé egy reneszánsz stílusú kastélyt építettek. A XVIII. században elhagyatottá vált és itt is, mint oly sok helyen, a lakosság kőbányaként használta a várat. 1928-ban az új tulajdonos kezdte meg helyreállítását és 1932-ben megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. 1988-tól műemlékvédelem alatt áll.
A várral ellentétben a kastélynak szinte eredeti állapotában sikerült fennamaradnia. 2012-ben, a kastély utolsó lakójaának halála óta látogatható.
Ezután már csak 1 program maradt hátra a napból, ami nem más volt, mint a bátyám kívánsága szerint megkeresni Luxemburg legmagasabb pontját. A bátyám már rengeteg országban járt és ahol csak teheti mindig felmászik az adott ország legmagasabb pontjára. Ez Luxemburgban egészen az északi határnál, Huldange közelébn található. És nem kis meglepetésünkre egyáltalán nem kellett mászni. Gyakorlatilag az út szélén a földbe elhelyezett fehér magassági pont jelöli a helyet. A geopark sziklái után ez kicsit váratlan volt.
Miután kipipáltuk a legmagasabb pontot is, jöhetett a szállás és a vacsora. Vacsi után levezetésként még sétáltunk egyet a megnyugtató csenddel körülölelt Ardennek lankás útjain, ami a vidék neszeitől és tiszta levegőjétől kifejezetten relaxáló volt.
Clervaux
A 2. nap csorogtunk vissza délre, a fővárosba, Luxembourgba. Az 1. állomásunk Clervaux volt, ami egy igazi kis drágakő mind a természeti adottságait, mind az épített értékeit tekintve. A városka maga pici, viszont nagyon hangulatos. Azt gondolom, hogy mindenképpen megér egy kirándulást.
Clerf vár
Clervaux egyik nevezetessége a vár. Több ütemben épült, a legrégebbi része a XII. századból való. A II. vh. alatt az ardenneki offenzíva alatt jelentős károkat szenvedett. A háború után felújították és jelenleg több kiállításnak is otthont ad. A legismertebb közülük Az ember családja c. fotó kiállítás. Ezt először 1955-ben New Yorkban mutatták be, majd a nagy sikerre való tekintettel, a világ több részén is kiállítottak mielőtt Clervauxban végleges otthonra talált. Az ember családja fotókiállítás eredeti anyaga 2003-ban bekerült az UNESCO A világ emlékezete programjába.
Ezen kívül megtekinthető még egy kiállítás az ardenneki offenzíváról is.
A kiállítások belépővel látogathatók.
A parkolás a vár alatt fizetős, és már délelőtt tele volt. Ellenben kb. 300 m-re van egy másik parkoló is, ami ingyenes és helyet is könnyedén találtunk.
Templom
A parkoló fölötti hegyen található egy igen látványos és hatalmas templom, ami sajnos ottjártunkkor nem volt nyitva, de azért be lehetet kukucskálni egy kis előtérből. Ezt a neoromán stílusú épületet az 1910-es években építették.
A templom elől viszont olyan ragyogó kilátás van a várra hogy még egy kis kilátóteraszt is kiépítettek oda.
A templom mögül indul egy gyalogút a hegytetőn álló kolostorhoz. Bár az apátság autóval is megközelíthető mi most inkább a sétát választottuk.
St. Mauritius és St. Maurus Kolostor
A kellemes, nem túl hosszú, és nem megerőltetően meredek séta után megérkeztünk a domb tetőn magasodó épülethez. A bencés apátságot 1910-ben alapították, az épület neoromán stílusban épült. A II. vh. alatt komoly károkat szenvedett, így az újjáépítések során jelentős átalakításon ment keresztül.
A kolostor templom, és a kriptában kialakított kiállítás a kolostor szerzeteseinek életéről ingyenesen látogatható.
A kolostorból ugyanazon az ösvényen mentünk vissza a városba és rövid séta után folyattuk az utunkat a főváros felé.
Wiltz
A következő állomásunk Wiltz volt. Wiltz nevét már a VII. században is említik írásos formában. A II. vh alatt az ardenneki csatában komoly emberi veszteségek érték a kisvárost, és az épületeinek mintegy 80%-a is elpusztult vagy megrongálódott. A háború után a város mártír város címet kapott.
Nemzetei Sztrájk Emlékmű
Miután 1942-ben a németek bevezették Luxemburgban a kötelező katonai szolgálatot a Wehrmachtba, általános sztrájk tört ki a megszállók ellen Wiltzben. A sztrájkmozgalom az egész országban elterjedt, amit a megszállók brutális erőszakkal törtek le. Ennek állít emlékművet ez a torony, aminek tetejére a belsejében lévő csigalépcsőn ingyenesen fel lehet menni.
Wiltz kastély
A másik nevezetessége Wiltznek, a XVII. századból való reneszánsz stílusú kastély.
1953. óta a kastélykert ad otthont nyári zenei fesztiváloknak, valamint 2 múzeum, a Nemzeti Sörfőző Múzeum (Musée National d’Art Brassicole) és a A kis cserzőmúzeum (Musée de la Tannerie) is megtekinthető a kastély épületeiben.
Vianden
Luxembourg előtt az utolsó állomásunk Vianden volt. Itt több látnivalót is meg szerettünk volna nézni. Többek között egy libegő visz fel az Our folyó fölé magasodó hegyre, ahonnan mind a völgyben fekvő Viandenre, mind pedig a várra ragyogó lehet a kilátás. Azonban megint kicsit elszaladt az idő, így a libegőzésről és a Victor Hugo házáról is le kellett mondanunk, de a vár körbejárása azért még éppen belefért.
A vár bejáratánál található parkoló, de mint álltalában ez is fizetős.
Viandeni vár
A vár 310 m magasan áll az Our folyó felett. Az egykori ókori római erődítmény helyén épült a XI. században, majd a későbbi bővítések és átépítéseknek köszönheti gótikus megjelenését. A XVII. században építették hozzá a reneszánsz palotát. 1667-ben egy villámcsapás következtében leégett a vár egy része, majd a XIX. században pusztulásnak indult.
A II. vh-ban a viandeni csata alatt központi szerep jutott a várnak. A németek megpróbálták elfoglalni, azonban az ellenállásnak sikerült megtartania így a megszállók kénytelenek voltak visszavonulni.
1977-ben a vár állami kézbe került és elkezdődött a fokozatos felújítása, aminek során visszaállították az eredeti gótikus külsőt.
A remekül rendbehozott és így eredeti fényében tündöklő vár megmozgatta a hollywoodi filmkészítők fantáziáját is és 2 filmben is szerepet kapott. Itt forgatták a Szent György és a sárkány (George and the dragon) valamint a Vámpír árnyék (Shadow of the Vampire) c. filmek egyes jeleneteit.
A vár belépőjegy ellenében látogatható.
Igy most már nem maradt más hátra, mint tovább indulni a nap és egyben az utazásunk utolsó állomására, Luxembourgba.
Luxembourg
Utazásunk 2. napján este megérkeztünk a fővárosa, a kb. 120.000 főt számláló Luxembourgba. A város nem nagy, ellenben annál szebb, nem véletlen, hogy a régi negyed az erődítményekkel 1994-től szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Az itt töltött 2 nap azt gondolom pont ideális volt a város megnézésére, most nem volt olyan érzésem, hogy időhiány miatt kimaradt volna valami.
És akkor jöjjön, hogy mit érdemes megnézni a fővárosban.
Még rögtön a megérkezésünk után elmentünk sétálni egyet a régi városnegyedbe, belekóstolva a luxembourgi péntek koraestéjébe.
Bock-szirt
A legszembetűnőbb és legfontosabb látnivaló a Bock szirt, ugyanis erre épült anno az egész város. Mára már persze kinőtte ezt a csodás helyet, és a szirten lévő rész csak egy negyede a mai Luxembourgnak.
A fontossága abban rejlik, hogy ennek a sziklának a megszerzésével kezdődött Luxemburg története, így nyugodtan nevezhetjük Luxemburg bölcsőjének is. Miután 963-ban Siegfried, az Ardennek grófja megszerezte a szirtet, az egykori erőd helyére egy várat építtetett. Az évszázadok alatt a történelem vihara nem kímélte a várat, sok ostromot élt át, ezért sok átépítésen ment keresztül. A XVIII. században a szinte teljesen újjáépült erődöt a francia forradalmi seregek ellen 7 hónapig tudták védeni, mielőtt a készleteik kimerülése miatt kénytelenek voltak feladni. Ezek után Lazare Carnot Luxemburgot „a világ legjobb erődítményének nevezte, Gibraltárt kivéve”. Innen ered a város az Észak Gibraltárja elnevezése. Az erődítmény nagy részét végül 1867-ben lebontották, csak a kazamata rendszer maradt ki a bontásból.
Kazamaták
A kazamatákat a XVII. században építették először a spanyolok majd az osztrákok. A különböző szinteken elhelyezkedő járatok egészen 40 m mélységig hatoltak le és összesen 23 km hosszan futottak a föld alatt. Az erőd 1867-es lebontása után 17 km hosszú járat maradt meg.
A kazamaták látogathatók, de ottjártunkkor ideiglenesen zárva tartottak.
Place Guillaume II tér
A régi város negyed másik jellegzetes része a Place Guillaume II tér. Ez normál esetben egy nagy tér, ahol II. Vilmos nagyherceg lovasszobra is áll és a képek szerint mindig tele van élettel. Jelenleg azonban építési anyagokkal és munkagépekkel van tele, ugyanis a téren valamilyen munkálatok folynak és az egész le van zárva.
Gëlle Fra vagy Aranyasszony
És tényleg egy hatalmas aranyba burkolózott nőt nézhetünk meg a Place de la Constitution téren egy magas oszlop tetejére állítva. Ez a monumentális emlékmű a két vh-ban és a koreai háborúban önkéntesként résztvevőknek állít emléket.
Adolphe híd
Ez a cseles híd lett a kedvencem a luxembourgi hidak közül, pedig van belőlük egy pár.
Adolphe luxemburgi nagyherceg tette le a híd alapkövét 1900-ban, amit aztán róla is neveztek el. A XX. század elején statikai okok miatt felújításra szorult, de az újjáépítés során igyekeztek minél több eredeti szerkezetet megtartani. Szeretnének biciklis sávot is kialakítani a hídon, de mint általában a régi hidaknál, nincs elég hely hozzá. És ekkor jött a nagy ötlet, hogy a biciklis és gyalogutat a híd alá függesszék fel. Ez a megoldás a maga nemében a világon az első, ráadásul ragyogó kilátást biztosít a híd alól a Bockra és a völgyre. A felújított hidat az alá függesztett gyalogos és biciklis úttal 2017-ben adták át.
Miután átsétáltunk a hídon (vagyis alatt 😁) nem maradt más hátra ebből a napból, mint hogy felszálljunk egy villamosra és visszamenjünk a szállodához.
Fort Thüngen (Thüngen-erőd)
A szállodánk a Thüngen-erőd mellett állt, így az 1. teljes napunkat a fővárosban ennek megnézésével kezdtük.
Az erődöt 1732-ben építették és 1874-ben bontották le. Csupán 3 kerek völgytorony maradt meg, ami köré Ieoh Ming Pei által tervezett épületben jelenleg a Musée d’Art Moderne Grand-Duc Jean (Modern Művészeti Múzeum) található.
A múzeumba nem mentünk be, gyalog indultunk tovább a régi negyedbe a Fort Obergrünewald (más néven Haut-Grünewald)erőd irányában.
Fort Haut-Grünewald (Haut-Grünewald erőd)
Ez az erőd pár méterre található a fentebb említett, Fort Thüngen erődtől és 169 m hosszú föld alatti járat kötötte össze őket. Ezt az erődöt Vauban francia mérnök építette 1684 és 1688 között, majd a XIX. sz. végén bontották le.
Az erőd megmaradt részei ingyen bejárhatók.
Az erődtől a Bock szirt felé vezető kiépített út elég cseles, ugyanis egyszer csak minden előrejelzés nélkül végetér egy lezárással. Viszont találkoztunk szembejövőkkel az úton, úgyhogy valamit benézhettünk az elég egyértelműnek tűnő utacskán, így elindultunk visszafelé. És tényleg, egy kicsivel a lezárás előtt találtunk egy leágazást egy erdei ösvényre. Erre nem számítottunk, azonban más lehetőség híján ezen mentünk tovább. És bingo, ez volt a nyerő irány.
Az ösvény pedig elvezet még az erőd több, megmaradt, régi épülete mellett is.
Passerelle
Miután újból kiértünk az aszfaltozott útra, rögtön megpillantottuk a Passerellet, vagy másnéven az Öreg hidat. Lentről, a pillérek lábaitól nézve még hatalmasabbnak tűnt a híd, ami egyébként a vasúti közlekedést szolgálja ki. A Passerelle lábainál egy aprócska kis híd is található, ami az autók és gyalogosok átkelését biztosítja az Alzette folyó felett.
A Passerelle egyébként 1859-61 között épült a Petrus-völgy és az Alzette folyó felett. A pillérei 30 m magasak és a híd kb. 290 m hosszú. A XX. század elejétől kezdték el Öreg hídként emlegetni, amikor megépült az Adolphe híd.
Szent Mihály templom
Felérkezve a Bock szirtre először a Szent Mihály templomot néztük meg, ami Luxembourg legrégebbi temploma. Ezen a helyen eredetileg egy várkápolna állt, amit 987-ben építettek. Ezt a kápolnát váltotta fel a későbbiekben a Szent Mihály templom. Jelenlegi megjelenését a XVII. században kapta.
A templom ingyenesen látogatható.
Notre-Dame székesegyház
A XVII. század elején épült székesegyház Luxemburg egyetlen katedrálisa. Ezen az igen impozáns épületen késő gótikus és reneszánsz jegyek is megfigyelhetünk. A templom alatti kripta a luxemburgi nagyhercegi család tagjainak szolgál végső nyughelyül .
A katedrális és a kripta ingyenesen látogatható.
Nagyhercegi Palota
Tovább sétálva elérkeztünk a nagyhercegi palotához. A XVI. században épített épület először városházaként funkcionált, később lett az országban uralkodó nagyhercegi család állandó rezidenciája. A palota előtt palota őrség áll, és pont sikerült elcsípnünk egy őrségváltást is délelőtt. Ez egyébként tényleg megerőltető munka, a 2 őr folyamatosan menetel a palota előtt órákon keresztül. Ottjártunkkor 34-35 °C volt és a nyakig begombolkózott őrök közül az egyik rosszul is lett. Reméljük, hogy azóta már azért jobban van.
A palota állítólag júliusban és augusztusban vezetéssel látogatható. Mi júniusban jártunk ott, úgyhogy csak kívülről csodálhattuk meg.
Luxembourg Várostörténeti Múzeum
A nagy meleg elől végül bemenekültünk a Luxembourg Várostörténeti Múzeumba. Na jó, ez így ebben a formában azért csak félig igaz, mert eredetileg is a megnézendők listáján volt, de az biztos, hogy nagy megkönnyebbülés volt kicsit kikapcsolódni az izzasztó melegtől.
De azért nem a kellemes klíma volt az egyetlen jó dolog a múzeumban. 5 szinten keresztül követhettük végig Luxembourg és az EU történetét érdekesebbnél érdekesebb történetekkel, makettekkel kiegészítve.
Személyes kedvencem az 1977-ben Roger Taillibert által tervezett, Kueb névre keresztelt Európai Parlament épületének makettje volt. Sajnos csak terv maradt, soha nem valósult meg. Kár érte, mert tiszta Star Trek feelingje van, igazán kiváló környezet lehetett volna az Európai Parlamentek.
Kirchberg
Délután kicsit visszamentünk a hotelbe felfrissülni, és ha már úgyis ott jártunk, akkor megnéztük az Európai Parlament épületeinek környékét.
Már amikor megérkeztünk a városba kiszúrtam magamnak a környéket. A sok jól sikerült modern épület láttán, kicsit előbújt belőlem az építész és most itt volt az alkalom, hogy kicsit bóklásszunk a területen. Tudom, hogy nem mindenki kedveli a modern építészetet, és itt sem mindegyik épület egyformán ütős. Mindenesetre az összhang magáért beszélt, a látvány pedig mindenképpen megér egy sétát. És nem mellesleg itt áll az Európai Parlament épülete is, még ha ez az épület a ’77-es tervnek a közelébe sem ér.
És ha már modern építészetnél tartunk. A régi negyed mellett is láttunk modern épületek, amig szintén teljesen rendben vannak. Abszolút illeszkednek a környezetükhöz. Azt gondolom, hogy Luxembourgnak sikerült megtalálnia a z egyensúlyt a múlt és a jelen, a történelem és mi élet között, ezzel is biztosítva, egy élő és fejlődő város jövőjét.
Este még vissza mentünk a régi városnegyedbe magunkba szívni az esti Luxembourg hangulatát. A város ilyenkor is nagyon hangulatos, tele élettel, érdemes mindenképpen beiktatni egy esti sétát a kivilágított utcákon.
Eljött az utolsó napunk, reggeli után kijelentkeztünk és bepakoltuk a csomagokat a kocsiba. De még volt egy kis időnk, úgyhogy újra nekiindultunk felfedezni az eddig kimaradt gyöngyszemeket.
Rózsakert
Az 1. utunk a rózsakerthez vezetett. A Bock peremére ültetett rengeteg rózsafajta ragyogó keretet nyújt a város látképéhez. A hozzáértők pedig elmerülhetnek a rengeteg rózsa fajta rejtelmeiben is a kis táblácskákra kiírt infókat olvasgatva.
A Neumünster apátságot eddig még mindig csak felülről csodáltuk meg, úgyhogy eljött az idő, hogy egy kicsit a Grundot is felderítsük. A Grundra többféleképen is le lehet jutni. Az egyik egy látványlift, ami a Charlotte Nagyhercegnő híd közelében található. A másik a szerpentinek egyike, amiból mi is választottunk most egyet.
Neumünster apátság
Az apátságot 1606-ban kezdték építeni. Az évszázadok során hol jobban, hol kisebb mértékben fel kellett újjítani. A történelem azonban nem csak emiatt nem bánt kesztyűs kézzel vele. Az épület rendeltetése is több ízben változott. Volt amikor árvaházként, volt amikor laktanyaként használták, de többször börtönként is szolgált. 2004-ben nyitotta meg a kapuit a jelenlegi formájában kultúrális központként és találkozóhelyként. Koncerteknek, szemináriumoknak, kiállításoknak ad helyet, ottjártunkkor pedig éppen egy jógatalálkozót rendeztek az udvaron.
Az apátságból egy másik szerpentinen sétáltunk vissza a Bockra és már nem maradt más hátra, mint visszavillamosozni a parkolóházba az autóhoz és elindulni hazafelé.
Annak ellenére, hogy 1-2 dolog kimaradt, azt gondolom, hogy így is elég tartalmasra sikerült ez a 4 nap.
Ha tetszett a bejegyzés, esetleg hasznosnak találtad és szívesen olvasnál máskor is hasonló útleírásokat és gyakorlati infókat az adott hellyel, utazással kapcsolatban, akkor kövesd az EUtazó/travEUller oldalát a facebookon és az instagramon, így mindig értesülhetsz az új bejegyzésekről.