Rólam

tükröződés berlinben

pár szó rólam

I am in the ice dom in Tromsø

Dobos Ditta vagyok hobbi utazó, a mindennapokban főállású építész.

Az utazás számomra kikapcsolódást, elszakadást a napi rutintól és ezáltal feltöltődést jelent. Még akkor is, ha sokszor 1-1 út fizikailag megterhelőbb, mint a hétköznapok. És ebből már lehet is következtetni, hogy inkább az aktív nyaralásokat részesítem előnyben. Minden útból szeretem a legtöbbet kihozni. Éppen ezért igyekszem az utazások előtt lehetőleg mindent megtervezni. Persze így is közbe jöhetnek váratlan események. Jó esetben ezek csak a beiktatott 1-1 spontán nap izgalmas fordulatai. Egy valami viszont mindig változatlan, az útitársam minden utazásnál a férjem, aki gyakran feltűnik majd a fotókon is.

Az utazások viszonylag korán az életem részévé váltak. Belföldön már gyerekként sokfelé jártam egyrészt a családi nyaralásoknak, másrészt az iskolai táboroknak köszönhetően. Anyukám a Nagybátyámmal és a Nagynénémmel minden évben szervezett közös nyaralást a nyári szünetre, és szinte minden évben más helyszínt választottak. Emellett, amikor csak tehettem, részt vettem az iskolai nyári táborokon is. Ezekkel az utazásokkal sikerült Magyarországon elég sok helyre eljutni.

Külföldre azonban akkoriban még nem volt könnyű kijutni.
Emlékszem az 1. külföldi nyaralásunkra, amikor Anyukám elindult a Bátyámmal és velem Szlovákiába (akkor még Csehszlovákiába) meglátogatni a rokonokat egy kisebb körutazás keretei között. A mai napig tisztán emlékszem erre a nyaralásra, felejthetetlen élmény maradt és megalapozta a későbbi utazásaimat.

A nyári szünetek utazással való kihasználása még a főiskola és egyetem évei alatt is folytatódtak, bár akkoriban már önállóan és inkább a külföldi utak kerültek előtérbe.

Majd elkezdődött a munka, a nagy betűs élet minden előnyével és nehézségével együtt, és az utazás kicsit háttérbe szorult. Aztán jött a gazdasági válság, ami az építőiparra is rányomta a bélyegét, és ezt mi is rendesen megéreztük. Az akkori lehetőségeink itthon beszűkültek, ami nagy kihívást jelentett, éppen ezért a megoldáshoz is nagy változásra volt szükség. Ekkor döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk magunkat külföldön és elköltöztünk Németországba.

Németországban a munka mellett újra lehetőségünk nyílt utazgatni. Egy ideig a francia-svájci-német hármas határ közelében éltünk, és ezalatt az idő alatt rengeteg kirándulást tettünk Svájcban és Franciaországban na és persze Németországban is.

Épphogy visszataláltunk az utazás örömeihez, jött a pandémia és ezzel egy újabb szünet az utazásainkban. Mint mindenki, mi is nehezen viseltük az otthonülést. És ha már utazni nem lehetett, ellenben javasolt volt a természetben való sportolás, a home office mellett elkezdtünk túrázni. Igyekeztünk minél több hétvégén kiszabadulni a lakásból és mozogni egyet a Fekete-Erdő és a Sváb-Alb ösvényein, magunkba szívva a friss levegőt és az új élményeket.

Majd 2020. novemberében egy csapásra megváltozott minden. Az életem hirtelen 2 hetes ciklusokká alakult. És tényleg igaz, hogy ilyenkor sok mindent másként lát az ember, átértékelődnek a fontossági sorrendek. Nálam is megváltoztak a prioritások. Így most, több, mint 1 év kihagyás után, megpróbálok újra minél többet utazni, hiszen ez az, ami valóban kikapcsol, feltölt és örök élményekkel gazdagít.

Köszönöm, ha a bejegyzéseim olvasásával velem tartasz!