Tartalomjegyzek
9 nap Erdélyben, Bukarestben és az Al-Dunánál
utazás éve: 2022
Előkészületek
A nyáron 1 hónapot újra otthon, Magyarországon töltöttünk, ezért adta magát, hogy 1 hetet Magyarországról könnyen elérhető helyen nyaraljunk. Már sokat hallottunk Erdély szépségéről, ellenben mi még sosem jártunk ott, úgyhogy itt volt a remek alkalom ezt pótolni.
Mindenképpen egy körutazásban gondolkodtunk, amibe sok minden belefér. Már nagyon vágytunk újra a természetbe is, így a városnézések mellett Erdély természeti kincseit sem szerettük volna kihagyni. A kezelések mellékhatásaként visszamaradt bizonytalan járásom miatt azonban fontos szempont volt a túráknál, hogy az útvonalakban ne legyenek keskeny, csúszós, stabil járásra tervezett ösvények. Szerencsére ilyen túraútvonal is akad bőven. És persze a kedvenceim, a várak sem maradhattak ki, amiből Romániában igazán nincs hiány.
Nem volt könnyű feladat azt a rengeteg mindent belezsúfolni 9 napba, ami szerettünk volna megnézni. Időhiány miatt bőven kellett szelektálnunk, de végül csak összeállt a részletes útiterv:
Ózd – Kolozsvár – Torda – Torockó – Nagyenyed – Marosvásárhely – Parajd – Gyilkos-tó – Békás-szoros – Prázsmár – Brassó – Barcarozsnyó – Törcsvár – Peles – Bukarest – Transzfogarasi út – Déva vára – Vajdahunyad – Orsova (Al-Duna) – Temesvár – Arad – Budapest
Ez volt tehát a terv, ennek kellett 9 napba beleférnie 😁.
Utazás
Ez egy road trip volt, úgyhogy elsősorban az útdíjjakra kellett figyelni.
Azt ugye tudjuk, hogy Magyarországon autópályadíjat kell fizetni. Romániában általános útdíj van, azaz minden út fizetős, nem csak az autópályák. Ezt meg lehet venni a határon is, de online is intézhető. Heti, havi és éves díj közül lehet választani. Mi a határon vettünk először egy 1 heteset, majd mielőtt lejárt volna online vettünk még egy 1 heteset hozzá.
Az útdíj nem nagy összeg, 14,83 Lej / hét, de nem szabad elfelejtkezni róla.
Románia nem az autópályák hazája, viszont annál több a szerpentin, így ott nem lehet az otthon, vagy Németországban megszokott tempóban haladni. A GoogleMaps ellenben egész jól megsaccolta a menetidőket, érdemes figyelni rá.
Városokon belül nem volt szükség a tömegközlekedést igénybe venni, mivel mindenhol a belvárosban szálltunk meg, minden látnivaló gyalogosan is elérhető volt.
Szállás
Sokat gondolkodtunk rajta, hogy előre lefoglaljuk-e a szállásokat, vagy alszunk, ahol éppen ránkesteledik. Végül nem voltunk ilyen bátrak és a biztosra mentünk, lefoglaltuk az összes szállást előre. Ez a 9 napra 8 éjszakát és 7 különböző szállást jelentett.
Mi a szállodákat részesítettük előnyben ahol csak lehetett, nem akartunk a reggelikkel külön bajlódni. De volt 3 hely, ahol magán szállásadónál sikerült szállást foglalnunk.
Összességében 1 kivétellel mindenhol meg voltunk elégedve a szállásokkal, hol jobban, hol kevésbé, de rendben voltak. Az árak pedig mindenhol igen kedvezőek Bukarestet kivéve, ami persze érthető, hiszen főváros.
Ha van rá igény, szívesen csinálok egy összefoglalót a szállásokról.
Öltözködés
Az időjárás júliusban Romániában gyakorlatilag olyan, mint otthon, árnyalatnyi különbségekkel.
Magyarországról a legnagyobb melegben 37-39 °C-ban indultunke el. Erdélyben ehhez képes sokkal kellemesebb volt az idő, 27-29 °C. Teljesen olyan volt, mint gyerekkoromban a nyarak, nappal meleg (nem pokol), este pedig még egy vékony kardigán is jól esett.
Ezzel szemben délebbre, a Kárpátokon túl, Bukarestben és az Al-Dunánál már-már elviselhetetlen volt a meleg 38-40 °C. Folyamatosan naptejeztük magunkat, de így is sikerült egy ici-picit leégnünk.
Ezek alapján a következőket érdemes magunkkal vinni:
- napvédőkrémet
- napszemüveget
- nyári sapkát, szalmakalapot
- szellős ruhákat
- szandált, vászon cipőt
- könnyű pulóvert (esti városnézéshez)
Ha túrázni is akarunk:
- túra cipő
- esőkabát
- pulóver (ez a sóbányákban is jól jött, ill. a reggeli túráknál)
- kulacs (a nagy melegben szükség van a folyamatos víz pótlásra)
- kullancs riasztó (biztos, ami biztos)
Most már minden előkészülettel megvoltunk, úgyhogy jöhetett az utazás.
1. nap
Viszonylag korán sikerült elindulnunk Ózdról, a határnál is elég sima volt az átlépés, úgyhogy 10 óra körül már Romániában voltunk.
Bánffyhunyad
Az 1. úti célunk Kolozsvár volt, de útközben áthaladtunk Bánffyhunyadon is. Ez a település az ún. cigodákról is ismert. Ezek az elég nagy, díszes tetőszerkezettel rendelkező épületek első ránézésre sem olcsók, és minden bizonnyal ezt is próbálják hirdetni. Elég sok van belőlük és elég hivalkodók, mindamellett elég érdekesek is. A falun átautózva ki sem lehet hagyni őket. (később csatolok képeket is, de ezek valamiért a magyarországi gépemen maradtak)
Kolozsvár
Bánffyhunyad után meg is érkeztünk az utazásunk 1. úti céljához, ami mi más lehetett volna, mint Erdély nem hivatalos fővárosa, Kolozsvár. Kolozsvár Románia 2. legnépesebb városa, Kolozs megye székhelye, és egyike annak a 7 városnak, amiről Erdély a Siebenbürgen német nevét kapta. Számunkra mégis azért fontos, mert itt született Mátyás király, akinek a szülőháza a mai napig áll.
Parkolás
A városba érve találnunk kellett egy parkolót, ami nem volt egyszerű. Főként teli, felszíni parkolókat láttunk, nehéz volt egy szabad helyet találni. Végül több kör után, a Főtér melletti fizetős parkolóban csak akadt egy szabad hely számunkra.
Főtér
És ha már a Főtéren parkoltunk, akkor adta magát, hogy ott kezdjük a városnézést. A Főtér egyébként elég nagy, a XIX. századig ez adott otthont a heti vásároknak. A piac már máshová költözött, de a tér robosztus méreteivel igen impozáns látványt nyújt(hat, amikor épp nem végeznek felújítási munkálatokat a templom körül.)
A tér északi harmadában magasodik a Szent Mihály templom és mellette áll a szintén tekintélyes méretű Mátyás szobor csoport.
Szent Mihály templom
A Főtéren áll Erdély 2. legnagyobb temploma (a brassói Fekete templom után). Ellenben a tornyok tekintetében már ez viszi a pálmát, a 76 m + kereszt magasságú tornya a legmagasabb templomtorony Erdélyben.
A ma is látható templomot a XIV. században kezdték el építeni, aminek a helyén már a XIII. században is egy kisebb templom állt. Az építkezés, több mint 100 évig tartott, és alig, hogy befejeződött a XV. század végén, tűz pusztított a templomban. A XVIII. században az akkor még barokk stílusú torony villámcsapás és földrengés következtében súlyos károkat szenvedett, amit a XIX. században már neogótikus stílusban építettek újjá. Jelenleg felújítás alatt áll, de ennek ellenére a templom látogatható.
Mátyás szobor
A templom mellett álló hatalmas bronz szoborcsoport őrzi Mátyás király emlékét Kolozsváron. A szobor Fadrusz János alkotása, ami az 1900-as világkiállításon aranyérmet kapott. Ezzel a Mátyás szoborral készült Kolozsvár a Millenniumi ünnepségekre, azonban 1896-ra nem készült el és csak a talapzatot tudták átadni. Magát a szobrot végül 1902-ben avatták fel.
Mátyás szülőháza
Egy finom ebéd után a Főtér egyik éttermében tovább indultunk Mátyás szülőházához. A gótikus stílusú épület Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, amiben jelenleg a Művészeti és Designe Egyetem található. Az épület falán elhelyezett táblák emlékeznek meg a ház híres szülöttjéről.
Az épület egyébként az 1440-es években, amikor Mátyás született, nem a Hunyadiak birtokában volt. Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet csak megszállt a szőlősgazda házában, amikor a 2. gyermekét, Mátyást a világra hozta.
Az épület sajnos zárva volt, így csak kívülről tudtuk megnézni.
Erdélyi Történeti Múzeum
Mátyás szülőházától nem messze található az Erdélyi Történeti Múzeum. A múzeum egy földszint + 2 emeletes gangos ház 1. és 2. emeletén található. Az 1. emelet szól Erdély újkori történelméről, még a 2. emelet az ókori leletek bemutatásának ad helyet.
Sajnos az egész múzemban csak román nyelvű felíratok vannak. A bejáratnál van ki rakva egy 2 oldalas gépelt lap, ami rövid tájékoztatást ad angol nyelven.
Karolina-oszlop
A múzeum mellett, a Karolina téren található az I. Ferenc és felesége Karolina Auguszta királyné 1817-es látogatásának tiszteletére készített emlékoszlop. Ez az oszlop eredetileg a Fő téren, a Szent-Mihály templom előtt állt, azonban a Mátyás szobor odahelyezése miatt, 1898-ban átkerült a mai helyére.
Sétatér (Parcul Central)
A Sétatér gyakorlatilag Kolozsvár központi parkja a város szívében.
Ez az elég nagy zöldsziget a városközpontban, hosszú sétálóúttal, mesterséges csónakázótóval, 100 éves gesztenyefákkal, zenepavilonnal és kaszinóval kellemes és nyugodt hely egy kis kikapcsolódáshoz.
Bocskay tér (Piața Avram Iancu)
A kis zöldben hűsölés után a Bocskay tér következett . A tér közepén található Avram Iancu (edélyi, román jogász, aki 1848-49-es szabadság harc alatt, a magyar csapatok ellen harcolt és a román felkelések vezetője volt) szökőkutas szobra. Az 1993-ban elhelyezett szobor után kapta a tér a román nevét is.
Istenszülő elszenderedése ortodox katedrális
A Bocskai teret azonban az ott magasodó hatalmas ortodox katedrális uralja. Ennek az ortodox templomnak az építéséről 1919-ben döntöttek, majd 10 év alatt (1923-1933) építették fel.
Az idő gyorsan elszaladt Kolozsváron, az 1. szállásunk pedig a Tordai hasadék mellett várt ránk, így itt volt az ideje az indulásnak.
Tordai hasadék
Fantasztikus szállást sikerült találunk autóval pár percre a Tordai hasadéktól. A szoba elfoglalása és egy kis pihi után el is indultunk felfedezni a hasadékot. Útközben azonban észrevettünk egy dombot, ahonnan remek kilátás kínálkozott a hasadékra. Ezt persze nem hagyhattuk ki, úgyhogy megálltunk kicsit nézelődni. Akkor vettük észre, hogy milyen hatalmas szerencsénk van, mert éppen naplementére értünk oda és a kilátás még szuperebb volt, mint amilyennek először gondoltuk.
A hasadék sziklái mögé lenyugvó nap utolsó sugarainak látványa tényleg káprázatos volt. Ráadásul rajtunk kívül 1-2 ember volt ott csupán, így teljes nyugalomban lehetett élvezni a kora esti kellemes hangulatot. Miután teljesen lebukott a nap a hegyek mögé, tovább indultunk, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a hasadékot. Amire odaértünk már javában szürkült, úgyhogy be kellett látnunk, hogy mára ennyi fért bele, de az info táblán kinéztünk magunknak egy kisebb túrát, ami a hasadékon vezet keresztül.
2. nap
Másnap reggel ugyan lekéstük az igazi napfelkeltét, de a nap még igen alacsonyan járt az égbolton, amikor elindultunk a kinézett túrára. A hasadékban az erdő nyugodt és békés volt, élveztük a tiszta, friss levegőt és a természet háborítatlan csendjét. Az út a Hesdát-patak mentén vezetett, amiben, gyanítom, máskor jóval több víz csordogál. A hasadék fölénk tornyosuló sziklái lentről nézve még hatalmasabbnak tűntek. Majd eljött az ideje a visszaútnak. Visszafelé már több emberrel is találkoztunk, úgyhogy utólag is örültünk, hogy a kora reggeli túra mellett döntöttünk.
A hasadék két oldalán a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi gerinc húzódnak, amik elérik a 250 méter magasságot. A falakban 32 ismert barlang van. A hasadék és környéke 1938-tól természetvédelmi és 2007-től Natura 2000 terület.
Parkolás:
Legegyszerűbben autóval lehet megközelíteni a hasadékot, ami mellett egy hatalmas, ingyenes parkoló és egy kemping is üzemel a szokásos kajálós bódékkal együtt.
Tordai sóbánya
Visszaérve a szállásra, egy finom reggeli után itt volt az ideje az indulásnak. Nem mentünk még túl messzire, hiszen ha már Tordán jártunk, nem hagyhattuk ki a tordai sóbányát sem.
Parkolás
A sóbányának 2 bejárata van, egy régi és egy új. Mi a régi bejáraton mentünk be, ami mellett bőven van elegendő, ingyenes parkolási lehetőség. Az új bejárat a Salina-Durgau turisztikai központnál van, ami természetvédelmi területen helyezkedik el.
A régi bejáraton át egy kb. 500 m-es, szűk alagút vezet a látogatói részhez. Ez a bánya a méreteit tekintve függőleges irányban hatalmas. Az alagút után lépcsőn és látvány lifttel is le lehet jutni arra a szintre, ahol a mini vidámpark van, óriáskerékkel, mini golfpályával, csúszdákkal, stb. A liftet mi nem próbáltuk, főleg felfelé elég hosszú sor állt előtte. A lépcsőnél a sófalba minden szinten belevésték azt az évszámot, amelyik évben arra szintre jutott a kitermelés.
És ha azt gondoljuk, hogy az óriáskerékkel láttunk mindent, akkor bizony tévedünk, ugyanis van még lejjebb. Oda is vagy lifttel, vagy egy igen szűkös, két irányú forgalmat bonyolító lépcsővel lehet lejutni. Mivel itt sem akartunk sorban állni, így itt is inkább a lépcsőt választottuk. Ezen a szinten egy sci-fi filmbe is beillő kis szigetet építettetek, ami körül csónakázni lehet a helyenként 6 m mélységet is elérő bánya tavon.
Ez a sóbánya az állandó 10-12 °C-os hőmérsékletével kellemes kis kikapcsolódást jelentett a kinti melegből.
Érdemes elegendő időt szánni a bánya felderítésére, még ha az óriáskerék nem is nyújt akkor élményt, mint amit vártunk, a bánya összességében érdekes program.
Miután végig jártuk a bányát, újra útnak indultunk.
Torockó
Marosvásárhely felé kis kitérőt tettünk, hogy megnézhessük Erdély Hollókőjét, azaz Torockót.
Torockó felé közeledve rögtön szembeötlik a falu fölé magasodó Székelykő, az 1.129 m magasságával. A hegy mellett a falu, a hagyományos házairól is ismert, amik ragyogó példái a helyi népi építészetnek. Érdemes egy rövid sétát tenni a falu csinos utcáin, ami 1999-ben Europa Nostra díjat kapott.
Parkolás
A falu közepén lévő téren ingyenesen lehet parkolni, azonban elég kevés hely áll rendelkezésre.
Nagyenyed
Következő állomásunk Nagyenyed volt, amit egy erődtemplom miatt ejtettünk útba. Azonban itt nem jártunk szerencsével, a templomot ugyanis jelenleg felújítják, így nem látogatható. Remélhetőleg hamarosan eredeti pompájában várja majd újra a kíváncsi látogatóit.
Marosvásárhely
A 2. nap utolsó állomása a „virágok városa”, Maros megye székhelye, a székelyek központja, azaz Marosvásárhely volt. A szoba elfoglalása után neki is vágtunk a város felderítésének. A városközpont a Rózsák terével és környező szecessziós épületekkel nagyon kellemes zárása volt a 2. napnak.
Mennybemenetel-székesegyház
A belváros egyik legmonumentálisabb épülete az alig 100 éves ortodox székesegyház. Építését 1925-ben kezdték el és mintegy 10 év alatt épült fel. A belső terek utolsó munkálatai azonban csak a 80’-as években fejeződtek be.
Kultúrpalota
A Piata Trandafilirolon tovább haladva elérkezünk az 1910-es évek elején épült Kultúrpalotához. A díszes, magyaros szecessziós épület ablakai magyar mondák jeleneteit ábrázolják, a tetőcserepek pedig a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Az épület hangversenyteremnek, képzőművészeti múzeumnak és könyvtárnak ad otthont.
Közigazgatási Palota
A Kultúrpalota mellett áll az 1900-as évek legelején szintén magyar szecesszió stílusban épült Közigazgatási Palota. Az eredetileg városházának épült épületben jelenleg a Maros Megyei Tanács működik.
Angyali üdvözlet katedrális (kiskatedrális)
Pár épülettel odébb áll az 1926-36 között, a római Szent Péter-bazilika kicsinyített másaként épült templom, aminek a hétköznapi neve, a kiskatedrális is a templom nagy testvérére utal.
Vár és a Vártemplom
A belvárosban található a középkori vár és a vártemplom. A vártemplom helyén már korábban is egy templom állt, ami a tatárjárás idején semmisült meg. Helyére kezdték el építeni a XIII. században a ma is látható gótikus templomot, ami majdnem 200 évig épült és csak a XV. században készült el. E köré építtette Báthory István erdélyi vajda a XV. század végén az ötszög alakú, külső tornyos várat, amit a XVII. század legelején a törökök romboltak le. Ezután a város főbírójának kezdeményezésére megépült a mai is látható várfal a bástyákkal.
A vártemplom több fontos eseménynek is színhelye volt, többek között itt választották erdélyi fejedelemmé II. Rákóczi Ferencet.
A vár utolsó megmaradt épületeit 1962-ben bontották le, amikor a falon belül szabadidő parkot alakítottak ki. Egyedül a vártemplom és a várfal úszta meg sértetlenül.
A belváros ezeken kívül is rengeteg kincset tartogat még.
3. nap
A kiadós reggeli után útnak is indultunk, hiszen várt ránk Parajd, ahol szintén egy sóbányával kezdtünk.
Parajdi Sóbánya
Ez a bánya is hatalmas és érdekes módon Magyarországon jobban ismert, mint a tordai sóbánya.
Ennek a bányának a látogató központjába busszal viszik be az érdeklődőket. Utána egy kis lépcsőzés következik, de közel sem annyi, mint Tordán. A látogatói részben szintén sok szabadidős tevékenységre alkalmas hely lett kialakítva, mint pl. kalandpark vagy tollaslabdapályák. Ezek mellett helyet kapott egy kis kápolna is.
Sok asztal és pad található a bányában, ahol kényelmesen elüldögélhet az ember élvezve a kellemes hűvöst és az állítólag kifejezetten egészséges levegőt. Ami érdekes volt számomra, hogy szinte minden asztalnál ettek az emberek, méghozzá a gondosan becsomagolt otthoni szendvicseiket.
A Parajdi Sóbányában kezeléseket is végeznek légúti betegek számára és nem mellesleg a parajdi sótelep Európa egyik legnyagobb sótartaléka.
Parkolás
A bánya és a fürdő közös parkolója pár perc sétára található a bánya pénztárától. A parkoló hatalmas, de nem ingyenes. Fixen 20 Lejbe kerül akkor is, ha 5 percre és akkor is, ha egész napra veszed igénybe. És arra figyelni kell, hogy csak készpénzt fogadnak el. A bánya pénztára mellett szerencsére található egy ATM, ugyan nem kényelmes, de azért pár perc alatt megoldható a készpénzfelvétel.
Pár 100 m-rel arrébb azonban leleményes emberek a saját kertjükben is kialakítottak parkolót, ahol már 10 Lejért is lehet parkolni. Nekünk szerencsénk volt, viszonylag korán érkeztünk, így nem volt gond a parkolás, de amikor kijöttünk a bányából már eléggé teltházas volt a parkoló.
Sóhát rezervátum, Parajd
Még mindig Parajdon maradva továbbra is a só volt a központi téma. A sóbánya után nem hagyhattuk ki a Sóhát Rezervátum, Só-szoros Tanösvényét sem. A Só-szoros a Korond patak szurdok völgye, ahol a Korond patak átvágta a sós hegyet és a felszínre kerültek a fehér sósziklák.
Ezen a kb. 2,5 km hosszú tanösvényen a só különböző felszíni megjelenéseit lehet megfigyelni. Ahogy már csak a tanösvényeken szokás, minden állomáson egy infotábla ismerteti a tudnivalókat a látottakról. A táblákon magyar nyelvű tájékoztatást is olvashatunk.
Több esőmentes nap után, teljesen kifehéredik a környék, ami elég utópisztikus látványt nyújt. Ezt a fehérséget a következő eső elmossa és a környezet visszanyeri eredeti színét. A szárasság miatt most jól megfigyelhetők voltak a sókivirágzások és sósziklák.
A tanösvény egyik állomása egy sós-iszapfürdő. A fürdőzés után a iszapot a mellette futó Korond patakban lehet lemosni, ami a sós környezet ellenére is édes vízű.
És itt láttunk az utunk során először medve mancs nyomot a patak partján. Ekkor még nem sejtettük, hogy nem ez lesz a legnagyobb „medve élményünk” a 9 nap alatt.
A Tanösvény egyébként belépődíj ellenében látogatható.
Parkolás:
A Tanösvény mellett közvetlenül egy nagyobbacska, ingyenes parkoló található. Érdemes figyelni, mert ez előtt kb. 50 m-re van egy kisebb parkoló is, ami viszont fizetős.
Miután délben, a legnagyobb melegben végig sétáltunk a tanösvényen jól esett a klímás autóba ülni és folytatni az utazást.
Kis-Cohárd
A következő szállásunk a Gyilkos-tónál volt.
A szállás elfoglalása és egy kiadós vacsora után levezetésképp nekivágtunk megmászni a tó mellette magasodó Kis-Cohárd hegyet, úgyhogy a tónak még egy kicsit várnia kellett.
Útközben tűnt csak föl, hogy szinte kizárólag szembeforgalommal találkozunk, a túrázók már lefelé jöttek a hegyről. Persze rögtön eszünkbe jutott, amit a Só-szorosnál mondott a jegypénzáros, miszerint „nem kell félni, járnak erre medvék, de csak este”. Vissza már nem akartunk fordulni, úgyhogy szaporábbra vettük az iramot és gyors számolás után arra jutottunk, hogy még naplemente előtt sikerülhet megjárnunk a kis esti túránkat. A gyorsabb tempónak köszönhetően beértünk egy szintén még akkor felfelé igyekvő román párt, akikkel gyorsan beszélgetésbe elegyedtünk, így az utolsó szakaszon már együtt haladtunk felfelé és együtt hódítottuk meg a hegytetőt.
Szerencsére a Kis-Cohárdon nem volt „medve élményünk”, viszont a kilátás a tetején található kereszttől fantasztikus. És nem csak a Gyilkos-tó, de a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park környező hegyei is csodálatosan beláthatók.
Az erősen felhős ég miatt naplementét látni esélyünk sem volt a hegyen, így arról lemondva elindultunk lefelé most már az új barátainkkal együtt.
Az viszont nem fordulhatott elő, hogy úgy feküdjünk le, hogy a tavat még csak meg sem néztük közelebbről, így a nap zárásaként még egy gyors látogatást tettünk a tónál.
4. nap
Gyilkos-tó
A következő napot korán reggel a Gyilkos-tónál kezdtük.
A tó viszonylag fiatal, csupán 1837-ben keletkezett. Egy nagyobb esőzés után a Gyilkos-hegy oldaláról lecsúszott sziklatörmelékek elzárták a környező patakok útját, amik a fenyvessel borított területen tóvá duzzadtak. A fenyőtörzsek csonkja a mai napig hegyesen merednek a tó felszíne fölé. Bár alig 200 éves, a folyamatos feltöltődések miatt a tó területe évről évre csökken. Remélhetőleg sikerül megállítani a folyamatot és még sokáig gyönyörködhetünk a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Parknak ebben a fantasztikus természeti képződményében.
A tónál csodás fények voltak a reggeli napsugaraknak köszönhetően. Ellenben a tó körüli szeméthalmok elkeserítőek. Maga a tó környéke nincs kiépítve, ami nem baj, sőt. De karbantartva sincs. Persze alapvetően az embereknek nem kellene szétszórni a szemetüket és illemhelynek használni a tó melletti magas növényzetet. De a környék a tóból él, igazán fordíthatnának egy kis figyelmet a rendben tartására.
Parkolás
A tó körül található parkolók jellemzően fizetősek. Ellenben késő este és kora reggel még nincs kinek fizetni, így mi mindkétszer egyedül és ingyen parkoltunk a fizetős parkolóban.
Békás-szoros
Még korán reggel tovább indultunk, a következő állomásunk Prázsmár volt. Viszont ha már a Gyilkos-tónál jártunk nem hagyhattuk ki az alig 5 km-re lévő Békás-szorost, ami a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park másik fantasztikus látványossága. A szurdokvölgyben folyik a Békás-patak és mellette épp’ hogy elfér a kanyargós út. Helyenként vannak kisebb kiöblösödések, ahová a bazárosok rendezkedtek be. Mi egész korán értünk oda, így még csak pár bazáros volt nyitva és rajtunk kívül még nem is igazán voltak nézelődők. Csak az úton sétálgattunk kicsit fényképezgetve, de ahogy a sziklák fölénk tornyosultak egész lehengerlő érzés és persze fantasztikus látvány volt. A völgyben kora reggel még nem sütöttek be a nap sugarai, így elég hűvös volt, jól jött a pulóver. Bár nem esett útba Prázsmár felé, de egy kis kitérőt mindenképpen megért, hogy a reggeli órákban végig autózhassunk rajta.
Parkolás
A bazár sorok mellett van 1-2 ingyenes parkolóhely, ahol korán reggel mi gond nélkül meg tudtunk állni. Azonban éppen amikor indultunk, megérkezett 2 busz tele turistákkal, úgyhogy valószínű, hogy az az 1-2 hely, ahol meg lehet állni, napközben hamar elkel.
Prázsmár erődtemplom
Prázsmár Brassótól kb. 15 km-re fekszik, és azért került be az útitervbe, mert ott található az UNESCO világörökségi listán szereplő 7 erdélyi erődtemplom egyike.
Ezeknek a templomoknak az a sajátossága, hogy a templomot egy várfal veszi körül. Eléggé érdekes összképet nyújtanak, amit nem sok helyen láthat az ember Erdélyen kívül.
A prázsmári gótikus erődtemplomot 1218-ban kezdték építeni, majd 3-as védőfalrendszerrel vették körbe. A legkülső várfal a falu körül húzódott, ebből mára már semmi sem maradt meg. A középső várfal egyes darabjai még helyenként láthatóak. A közvetlenül a templom köré épített legbelső védőfalban több szintes kamrarendszert alakítottak ki, amik a támadások alkalmával a lakosság menedékéül szolgált, békeidőben pedig élelmiszer raktárként funkcionált. Ezeket szalonnakamráknak is nevezték és minden családnak jutott egy ilyen kis cella. A templomudvart körbevevő gyűrű melett közvetlenül van egy másik védőfal gyűrű is, ami az előudvart zárja körbe. A két udvart a védőfalak alján alagút köti össze.
Az erődtemplom az évszázadok alatt többször is ostrom alá került, ennek ellenére nagyon jó állapotban maradt fent. A templomerődben jelenleg egy kiállítás is működik, amik a szászok korabeli életét mutatja be.
Parkolás
A környező utcákban ingyen lehet parkolni.
Brassó
A 4. nap utolsó állomása Brassó megye székhelye, az erdélyi szászok egykori központja, azaz Brassó volt, ahol az éjszakát is töltöttük.
Cenk hegy
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a szállás elfoglalása után, várt még ránk a város felderítése. Első utunk Brassó hegyének, a Cenk hegynek a tetejére, a Brasov felirathoz vezetett. Innen remek a kilátás a városra, így nagyon jó lehetőség Brassó feltérképezésére. Az eredeti terv szerint itt csak egy 2 perces utazást terveztünk felvonóval a hegy tetejére, azonban az utolsó felvonó indulását röpke 1,5 órával késtük le, így az előző esti Kis-Cohárd után jöhetett a Cenk hegy meghódítása is.
Kanyargós ösvény vezet fel, ahol elég nagy volt a forgalom, mind felfelé, mind lefelé. Úgy vettük észre, hogy nagyon népszerű a helyiek körében is éppúgy, mint a turisták között esti sétára, kutyasétáltatásra és futásra.
Fentről pedig fantasztikus a kilátás a város történelmi magjára. Ha az ember Brassóban jár, semmiképpen se hagyja ki a Cenk hegy tetejét.
5. nap
Másnap reggel reggeli után körbesétáltunk a belvárosban, most már közelebbről is megnézve a Cenk hegyről előző este látottakat.
Bolgárszegi kapu
Brassót a középkorban védőfal vette körül, amin több kapu és torony is volt. Ennek egyes részei a mai napig megmaradtak, ilyen pl. a Bolgárszegi kapu. A kapu alatt jelenleg is egy út vezet keresztül. A klasszicista stílusú kaput 1827-ben építették.
Katalin-kapu
A védőfal másik megmaradt kapuja a Katalin-kapu vagy régi nevén Szentlélek-kapu. Ezen a helyen már a XIV. század végén is állt egy kapu, amit az 1526-os esőzés miatti árvíz pusztított el. Ezután, 1558-ban kezdték el építeni a ma is látható Katalin-kaput. Pontosabban mostanra már csak a reneszánsz kaputorony maradt meg, a kapu többi részét a XIX. század elején lebontották.
Ez a kapu, később a Bolgárszegi-kapuval együtt biztosította az egyedüli átjárást a szász Brassó és a román Bolgárszeg között.
Takácsok (vagy Lenszövők) bástyája
Ahogy már említettem, a védőfalnak több bástyája is volt, amiket a különböző céhek emeltek. Ezek közül az egyik a takácsok bástyája, ami a Cenk lábánál található. A XV. században épült épület jelenleg rendezvényeknek és kiállításoknak ad helyet.
Fekete templom
A hatalmas gótikus templomot a XIV. század végén kezdték építeni, a tatárjárás idején elpusztult templom helyén. Az 1689-es tűzvész alatt a templomban is több kár keletkezett és állítólag ekkor kapta jellegzetes feketés színét. Más vélemények szerint azonban egyszerűen a környezeti hatások miatt feketedett meg. Mindenesetre Fekete templomként csak a XIX. századtól kezdték emlegetni, addig egyszerűen Nagy templomként utaltak rá.
A templom közvetlenül a Főtér mellett található, méreteivel azonban a környezete fölé magasodik.
Régi Városháza
A Főtér meghatározó eleme a Régi Városháza. Az épület helyén már a XIV. században is egy őrtorony állt, ami a téren tartott vásárokat felügyelte. Majd a torony mellé építette fel a szűcsök céhe az épületét, ami az évszázadok során több bővítést, emeltráépítést is kapott. Idővel a szűcsök mellé beköltözött az épületbe a városvezetés is. Az őrtorony az évszázadok során többször is súlyosan megrongálódott és újjá kellett építeni. Az épület, az egykori céh épület és őrtorony teljesen összenőtt mai alakját a XVII. században nyerte el. Jelenleg a Brassó Megyei Történeti Múzeum található benne.
Zsinór utca
Ez a keskeny kis sikátor állítólag Európa egyik legkeskenyebb utcája. Tényleg nagyon keskeny, bár azért szerintem Európában rengeteg hasonlóan keskeny vagy még keskenyebb utca létezik. Ráadásul ebből a sikátorból nem nyílik ajtó, anno elsősorban a tűzoltók használták. Mindenesetre érdekes egyszer keresztülmenni rajta.
Szent Miklós ortodox templom
Brassó hagyományos román városrésze, Bolgárszeg igen látványos ortodox temploma a Szent Miklós templom. A XVI. század elején épült templom a XVIII. században kapta ma is látható barokk külsejét.
Legrégebbi román nyelvű iskola
A Szent Miklós templom udvarában található Románia legrégibb olyan iskolája, ahol először folyt román nyelven a tanítás. A XV. század végén épült iskola épületében jelenleg a Bolgárszegi Román Kultúra Múzeum működik.
A brassói séta után itt volt az idő, hogy tovább induljunk, hiszen ezen a napon még több vár is várt ránk 😁.
Barcarozsnyó
Az 1. vár, amit megnéztünk, a Brassótól kb. 20 km-re található Barcarozsnyói vár volt. A várhoz több úton is fel lehet jutni, mi a település központból induló siklót választottuk.
A XIII. században épült vár a XV. századi átépítés során nyerte el a mai formáját. A vár egyébként ún. parasztvár, amit a szász lakosság épített saját magának védelemül. Az évszázadok alatt sok ostromnak ellenállt, de a természeti elemek sem kímélték. A XVIII. században leéget, a XIX. század elején pedig földrengés rongálta meg. Jelenleg felújítás alatt áll, így belülről sajnos nem tudtuk megnézni.
Parkolás
A sikló állomása mellett van egy nem túl nagy, szabadtéri parkoló, ami ingyenes, illetve a tér alatt van egy földalatti parkolói is. Mi a szabadtérin találtunk helyet délelőtt.
Törcsvár
Barcarozsnyótól kb. 10 km-re, Törcsváron található Erdély leghíresebb vára, a Drakula vár. Tudtuk, hogy nagyon népszerű, de arra a hatalmas tömegre, ami ott volt, mégsem számítottunk. Már megérkezéskor problémás volt a parkolás, majd jött a hosszú sorban állas a jegypénztárig, végül az ember áradat a várban.
A vár amúgy tényleg érdekes és kifejezetten jó állapotban maradt meg. A várban található kiállítást is jól megcsinálták, amiben erősen építenek a vár köré szövődött Drakula legendára, annak ellenére, hogy a Drakulának tartott Vlad Tepesnek nem sok köze volt ehhez a várhoz. Vlad igazi otthona a Poenári vár volt, aminek mára már csak a romjai maradtak meg.
Ezzel szemben a Törcsvári vár a legjobb állapotban megmaradt középkori vár Erdélyben. A XIV. században épült vár elhelyezkedésének köszönhetően bevehetetlen vár hírében állt és fontos katonai és kereskedelmi szerepet töltött be egészen a XIX. századig.
A várat 1956-tól használják múzeumként és jelenleg a volt román királyi család leszármazottainak tulajdonában van.
Hogy érdemes-e megnézni a nagy tömeg ellenére? Ez jó kérdés. Csaba szerint nem, viszont egy vár rajongó biztosan bánná, ha a környéken járt és kihagyta.
Parkolás
Na ez valódban probléma Törcsváron. Rengeteg parkoló van a vár környékén, mind fizetős, de kora délután, amikorra odaértünk, már mind tele volt. Végül egy magántelken kialakított parkolóba sikerült helyet találnunk, ahol fix 20 Lejért tudtunk parkolni. Mondanom sem kell, hogy csak készpénzt fogadtak el.
Peleş-kastély
A következő állomás a Szinaja településhez tartozó Peleş-kastély volt, amit bátran nevezhetünk a romániai utazásunk legszebb kastélyának. Az Erdély és a Havasalföld határán, a Déli-Kárpátokban fekvő kastélyt a XIX. század második felében építtette I. Károly román király. A neoreneszánsz stílusú fiatal kastély kívül-belül látogatható.
Sajnos mi későn értünk oda, így lekéstük a nyitvatartási időt és belül nem tudtuk megnézni, pedig a képek alapján biztos, hogy az is fantasztikusan szép lehet. Viszont az épület kívülről is igen lenyűgöző.
Pelişolur-kastély
A Peleş-kastély mellett kb. 5 perc sétára található ez a kisebb kastély, ami szintén kívül-belül látogatható. Ezt is I. Károly király építtette a múlt század fordulóján.
Sajnos mi már ide sem tudtunk bemenni, pedig kívülről ez is csodálatosan néz ki, érdemes ezt is meglátogatni, ha erre jár az ember.
Parkolás
A 2 kastélytól kb. 5 perc sétára van egy hatalmas, fizetős parkoló.
Bukarest
És ha már Romániában jártunk, akkor nem maradhatott ki a főváros sem, így a várak és kastélyok után az 5. napot Bukarestben zártuk. A bejelentkezés után még belefért egy esti séta a belvárosba. Elég gyorsan megtaláltuk a parlament épületét, ami nem volt olyan nehéz, tekintve az épület hatalmas méreteit. A kivilágított parlament és a végeláthatatlannak tűnő, kivilágított szökőkútsor, a mintegy 3 km hosszú Unirii Bulevardon a parlament előtt, egészen különleges látvány. Mindenképpen csak ajánlani tudok egy esti sétát az Unirii Bulevard szökőkútjai mentén egészen az Unirii téren található még több, szinte már szökőkút erdőig.
Rengeteg csodás élménnyel, kicsit fáradtan zártuk az 5. napot.
6. nap
Ez a nap teljesen Bukarestre volt szánva, így a reggeli után neki is vágtunk a városnak. Újra a parlament felé vettük az irányt, mert nappal is látni szerettük volna, csak most egy kicsit hosszabb úton indultunk, több mindent útba ejtve.
Román Nemzeti Történelmi Múzeum
A szállodához a Román Nemzeti Történelmi Múzeum monumentális épülete volt a legközelebb. A múlt század fordulóján eredetileg a Nemezti Posta székhelyének épült. A múzeum 1970-ben költözött a a posta helyére.
Nemzet megváltása székesegyház
Ez a templom a városközpontjában, a Spirea-dombon, a parlament mögött áll. Az építkezést 2010-ben kezdték el, de még jelenleg is tart, így nem látogatható. Úgy látszik a Spirea-domb vonzza a legeket, mert a templom elkészülte után a világ egyik legnagyobb ortodox székesegyháza lesz.
Parlament palotája
Mivel közel 40 °C volt, ezért feladtuk a városnézést és benti program után néztünk. Bár a parlament épülete a tájékoztató szerint csak előzetes bejelentkezéssel látogatható, mivel már úgyis ott voltunk, gondoltuk azért rákérdezünk a portán. És bizony szerencsénk lett, 1/2 óra múlva indult egy csoport, ahová befértünk. Így a déli időszakot klímás, árnyas helyen sikerült eltöltenünk. És mint kiderült nem csak a hőség miatt volt nagyon jó döntés. A parlament épületét mindenképpen érdemes belülről is megnézni.
A parlament palotájának nevezett épület Bukarest legjelentősebb épülete és egyúttal legnagyobb látnivalója is. A parlamentet Nicolae Ceaușescu kezdte el építtetni 1984-ben. 1989-ben Ceaușescu bukása után a parlament építését tovább folytatták, ám az épület még a mai napig nem készült el teljesen. Hatalmas méreteivel a világ 2. legnagyobb kormányzati épülete a Pentagon után, ellenben a méretei és a beépített anyagok alapján a világ legnehezebb épületének tartják. A szocreál épület neoklasszicista stílus elemeket vonultat fel és a 2020-as értékbecslés alapján még egy „leg” címet tudhat magáénak, méghozzá a világ legdrágább épületeként emlegetik.
A 86 méter magas épület a föld alatt még további 9 szintet rejt. Az épület helyén lévő régi városközpontot teljesen elbontották, mintegy 40.000 embert telepítettek ki teret csinálva a parlament épületének. Az idegenvezetés során elképesztő számok röpködtek. Az épület építésénél több, mint 100.000 ember működött közre a különböző szakipai munkáknál. Az építkezés minden nap 3 műszakban zajlott, napi 20.000 munkással. A felhasznált anyagok tekintetében is hatalmas számokról lehet beszélni. Az épületbe kb. 1 millió tonna márványt, 900 ezer m3 fát építettek be, 200 ezer m2 szőnyeg került elhelyezésre, amiből csak a díszterem szőnyege 3 tonnát nyom. A lépcsőházi függöny 50 méter hosszú és még sorolhatnám.
Az épületbe sok titkos folyosó lett beépítve, ami a menekülést volt hivatott szolgálni.
Az építkezés azonban nem állt meg a parlament épületénél. Az 1977-es földrengés után, a belváros szocreál stílusú új arculatot kapott. Akkor épült meg a a palota előtti rész is a Bulevardul Uniriivel együtt.
A parlament egy kb. 1,5 órás csoportos vezetéssel látogatható, ami alatt az épület kb. 5 %-t lehet bejárni. Az épületben jelenleg a parlamenten kívül főként irodák és 3 múzeum található, de mintegy 70 %-a üresen áll.
A parlament épülete után ideje volt visszaindulni a szállodába. Útközben végig sétáltunk Bukarest megmaradt történelmi belvárosán.
Pasajul Macca-Willacros
A történelmi belváros egyik fedett, íves, passzázs épülete a Pasajul Macca-Willacros, aminek az építése a XIX. században kezdődött. Az üvegtetővel fedett utcácska eredetileg is fogadónak és üzleteknek épült és jelenleg is több étterem és bár található benne.
A szállodából való kijelentkezés utánra már csak 2, a belvárostól kicsit távolabb eső program maradt, amiket már autóval ejtettünk útba.
Diadalív (Arcul de Triumf)
A jelenlegi diadalív helyén, 1878-ban Románia függetlenné válásának emlékére, egy fából épült diadalívet emeltek. Ezt 1922-ben egy nagyobb, de még mindig fa diadalív váltotta az I. világháború utáni győzelmük emlékére. A mai, kő diadalívet 1935-36-ban építették a párizsi diadalív mintájára.
Falumúzeum
Bukaresten belül, a Diadalív melletti Regele Mihail parkban található a falumúzeum. Ez gyakorlatilag egy szabadtéri skanzen, ahol Románia népi építészetét lehet megfigyelni régiók szerint. Így itt megtalálhatók többek között az erdélyi népi építészet épületei is. Elég nagy területről van szó, úgyhogy érdemes elég időt hagyni rá. Nekem az egyik kedvenc programom volt, de úgy gondolom, hogy nem csak építészeknek lehet érdekes.
Ideje volt Bukaresttől búcsút venni és újra tovább indulni.
Eredetileg Bukarestre 2 napot szántunk, végül ez volt az út során az egyetlen, ahol eltértünk az eredeti tervektől. Annyira tetszettek Románia természeti kincsei, hogy még Brassóban lemondtuk a 2. bukaresti éjszakát, így hamarabb tudtunk tovább indulni. Új szállást nem foglaltunk, az új terv szerint ezt az 1 éjszakát ott töltjük, ahol ránk esteledik. Nos, kipróbáltuk, izgalmas volt, de rá kellett jöjjünk, hogy ez nem a mi stílusunk.
Bukarestet elhagyva a cél Vajdahunyad környékének elérése volt, útba ejtve a Transzfogarasi utat. Csakhogy a nagy szabadságban egy kicsit elvétettük az irányt és végül az E81-en mentünk át a Kárpátokon a Transzfogarasi helyett. Csodálkozva néztük a hatalmas kamionforgalmat és a dugót, arra gondolva, hogy ezt bezzeg senki nem említi a Transzfogarasival kapcsolatban. Aztán persze a dugóban ülve volt időnk rájönni, hogy a Transzfogarasival nincs semmi baj, mi vagyunk rossz helyen.
Az már látszott, hogy nem jutunk el Vajdahunyad közelébe, úgyhogy próbáltam a neten szállást keresni a környéken. Találtam egy szimpatikus helyet, ezért lejöttünk az E81-ről. Csakhogy az út lassan elfogyott alólunk és egy idő után földútra váltott. Ez már kezdett túl izgalmas lenni, sötétben az éjszaka közepén valami kietlen földúton. Amikor már épp’ eldöntöttük, hogy ennyi, visszafordulunk, megérkeztünk végre a faluba. A falu szűk utcáin sikerült eljutnunk a kiszemelt panzióhoz. Csakhogy a megadott címen nem találtunk semmilyen szállás lehetőséget épp’ úgy, ahogy az egész faluban sem. Ezután már nem akartuk tovább fokozni az izgalmakat, megkerestük a legközelebbi nagyvárost, ami Nagyszeben volt, ahol sikerült találnunk egy éjjel-nappli recepcióval rendelkező szállodát, ahol kaptunk végre egy szobát az éjszaka hátralévő részére.
7. nap
Ez persze sok mindent borított, mert Nagyszeben nem szerepelt az útitervben. Újra kellett gondolni a prioritásokat, szemelőt tartva, hogy aznap este Orsován várt a lefoglalt szállásunk és ezzel a következő nappal újra a tervezett program szerint haladhatunk tovább. Így fájó szívvel, de időhiány miatt Nagyszebent és az eredeti tervekben szereplő Déva várát ki kellett hagynunk. Az új terv szerint egy kis vajdahunyadi kitérő után visszamentünk a Transzfogarasi útra, amin keresztül utaztunk délre, Orsovára.
Vajdahunyadi vár
A Mikszáth Kálmán által “várak királyának” nevezett vár nem maradhatott ki 😁.
A Hunyadi birtok 1409-ben került a Hunyadi család kezébe. Először egy kis erődöt építettek rá, majd Hunyadi János bővítette igazi várrá, aki ebben a várban élt feleségével, Szilágyi Erzsébettel. A XVII. században a Bethlehenek birtokába került, akik szintén jelentős mértékű bővítést hajtottak végre rajta. A mai kinézetét részben a XIX. század második felében Schulcz Ferenc és Steindl Imre (a Magyar Országház tervezője) korabeli felfogású helyreállításának köszönhetjük. Részben pedig a későbbi helyreállításoknak.
A várban jelenleg is felújítási munkák folynak, de ennek ellenére az építkezéssel nem érintett részek látogathatók. Mikszáthnak teljesen igaza volt, ez a vár még az építkezés ellenére is fantasztikus. Hatalmas méretei erőt sugároznak, a tornyos külső és a részlet gazdag homlokzat pedig mesébe illő megjelenést kölcsönöz neki.
Ott jártunkkor éppen elcsíptünk egy várjátékot. Azonban a hangsúly a beszéden volt a látvány helyett, abból pedig sajnos semmit nem értettünk.
A vár teljesen ingyen látogatható. Persze elképzelhető, hogy ez csak most, a felújítás alatt van így.
Parkolás
A vár mellett van egy nagyobbacska, fizetős parkoló. Mi délelőtt érkeztünk, nem volt probléma helyet találni.
A kis vajdahunyadi kitérő után jöhetett a Transzfogarasi út.
Transzfogarasi út
A Transzfogarasi út, vagyis a 7C jelzésű főút, fantasztikus szerpentinjeivel vezet át a Fogarasi-havasokon. Ezt az utat mindenképpen érdemes beilleszteni az útitervbe, mert lélegzetelállító a látvány szinte végig az egész út alatt. Az északi oldal a látványosabb és ezért felkapottabb is, de a déli oldalra sem lehet panasz.
A Transzfogarasit eredetileg katonai szállítási útvonalnak tervezték és 1969-ben kezdték el építeni. 1974-ben adták át, de a munkálatok egészen 1980-ig elhúzódtak. Megépülése után azonnal turista látványosság és célpont lett, népszerűsége pedig azóta is változatlan.
A mesébe illő kilátás mellett pedig még egy hatalmas meglepetést tartogatott számunkra. A déli oldalon lefelé menet, az út szélén több, parkoló autóra lettünk figyelmesek. Első gondolatunk az volt, hogy valami baleset lehetett. Amikor közelebb értünk vettük észre, hogy bizony nem baleset volt, hanem az út szélén ételes dobozból lakomázó medvét figyelnek az autókból. Kis tanakodás után, biztonságosnak ítélt távolságra megállva mi is megnéztük magunknak a komótosan falatozó medvét. Nagy volt az izgatottság az autóban, hiszen még soha nem láttunk szabadon medvét. Alig haladtunk egy kicsit tovább, amikor újra autók álltak az út szélén. Akkor már sejtettük, hogy egy újabb medvével találkozhatunk. Ez a medve nyugodtan feküdt a köré kiszórt almák mellett. Nem hittünk a szerencsénknek, hogy 2 medvét is láthattunk, amikor egy kisebb kiöblösödésben egy egész maci család, anyuka a 3 bocsával ült nyugodtan figyelve az elhaladó autókat. Ezután találkoztunk még egy, az út szélén álldogáló medvével, így összességében a Transzfogarasin leérve 4 medvével és 3 boccsal találkoztunk. Hatalmas élmény volt ennyi szabadon élő medvét látni, hát még mekkora kaland lehetett azoknak, akik ezen az úton biciklizve futottak össze velük. Mivel több maci is éppen az odatett ételből lakomázott, így valószínűleg szándékosan etethetik őket, ezért jönnek ilyen nagy számban az úthoz.
Orsova, Al-Duna
Elég későn értünk le Orsovára, így már nem maradt más hátra, csak a szállás elfoglalása.
8. nap
Hajókázás a Vaskapu-szorosban
Megérkezésünkkor a házigazda felajánlotta, hogy szervez nekünk hajókázást a Dunán, ha szeretnénk. Nagy örömmel fogadtuk az ajánlatot, úgyhogy reggel egy gyors reggeli után 9-kor már indultunk is a kikötőbe.
Egy kis, kb. 10 személyes motorcsónakszerűséggel indultunk felfedezni a Vaskapu-szoros kis szakaszát. A 134 km hosszú Vaskapu-szoros a Duna egyik igen vadregényes része, ami a Déli-Kárpátokat választja el a Szerb-érchegységtől, valamint Romániát Szerbiától. A szurdok a román oldalon a Vaskapu Nemzeti Park, még a szerb oldalon a Đerdap Nemzeti Park része. A Đerdap Nemzeti Park 2020-ban felkerült az UNESCO global geopark listájára.
A kb. 1,5 órás út alatt Orsováról indulva motorcsónakkal bejártuk a Kis-Kazán-szoros, a Dunatölgyesi-öböl és a Nagy-Kazán-szoros szakaszt, felfedezve mind a természeti, mind az ember alkotta szépségeket.
– Traianus tábla
Útközben az 1. megállónk a Traianus tábla volt, ami a Római Birodalom mérnöki tudását hirdeti a mai napig. Először Tiberius császár épített i.u. 33-34-ben a szoros mentén, a mai szerb oldalon, a sziklába vájt utat a hajókat vontató állatok számára, így biztosítva a Dunán való hajózást. I.u. 110-130 között ezt a fajta hajózási technikát folytatta Traianus császár is. Összesen 5 ilyen szikla felirat tudósít erről a műszaki teljesítményről és ebből az egyik a Traianus tábla.
– Mrakonia kolostor
A következő megálló a Mrakonia kolostor volt. Az eredeti kolostor az osztrák-török háborúban, a XVIII. század második felében semmisült meg. 1931-ben kezdték el az újjáépítését, de a Duna szabályozása után a terület, a kolostorral együtt, a víz alá került. A ma is látható kolostort 1993-ban kezdték építeni az egykori megfigyelő állomás helyére, ahonnan régen a hajókat irányították a Dunán.
– Decebal arcszobra
Ezután Decebal, az I. században élt dák király sziklába vésett arcszobra következett. A 40 m magas és 25 m széles arc a legnagyobb sziklába vésett szobor Európában. Ezt a szobrot egy román milliárdos faragtatta 1994 és 2004 között.
– Ponyikova-barlanghoz
Majd áthaladva a Kis-Kazán-szoroson és a Dunatölgyesi öblön elértünk a Nagy-Kazán-szorosból nyíló Ponyikova-barlanghoz, ahová a kis hajóval valamennyire be is mentünk.
A Veterani-barlangnál nem álltunk meg. A visszautat már megszakítások nélkül tettük meg. A motorcsónak kapitánya azonban nem hagyott minket unatkozni, hajós bravúrjait bemutatva folyamatosan gondoskodott a szórakozásunkról.
Parkolás
A kikötőknél vannak parkolók, amik ingyenesek, ám nem elegendők. Már reggel nem találtunk szabad helyet, így egy lakóépület parkolójában álltunk meg, ami szintén ingyenes volt, és csupán kb. 5 percet kellett sétálnunk a kikötőig.
Az eredeti terv szerint fel szerettünk volna menni a Kazán-szoros melletti hegyre, hogy fentről is megcsodálhassuk a szurdokot. Azonban a 40 °C-os hőségben erről kénytelenek voltunk lemondani és helyette valami benti, klímás programot keresni. Mivel a Vaskapu vízierőmű a program része volt, így az erőmű melletti múzeum erre tökéletesnek látszott.
Vaskapu vízierőmű és múzeum
Az erőmű területén tilos fényképezni, így sajnos nem tudok erről fotót felrakni. Az egész terület egy hatalmas kábelerdő, ahol a madárcsicsergés helyett monoton halk zúgást hallhatunk.
A múzeumban a helyi élővilág, valamint a római korból maradt leletek kerültek bemutatásra többnyire csak román nyelven. A belépőjeggyel megtekinthető az erőmű turbinája is, ahol szintén kizárólag csak román nyelvű idegenvezetés van.
Így ugyan a melegtől megmenekültünk egy rövid időre, azonban nem túl sok új információval lettünk gazdagabbak.
Parkolás
A múzeum előtt hatalmas, teljesen ingyenes és kihasználatlan parkoló van.
Szent Anna Monostor
Még maradt egy kis időnk Orsován, úgyhogy az Orsova melletti hegyen található Szent Anna Monostort is megnéztük. A szépen karbantartott, gondozott kerttel rendelkező, mai napig működő monostorra érdemes egy kis időt szakítani.
A kis hátsó szándékunk, hogy a hegytetőn álló monostorból pótoljuk az elmaradt túra nyújtotta volna kilátást a Dunára, azonban nem jött be. A környező fák teljesen kitakarják a kilátást.
A monostor teljesen ingyen látogatható.
Parkolás
A monostor előtt ingyenes parkoló található, ahol nem probléma a parkolás
Eljött az idő, hogy búcsút intsünk az Al-Dunának és tovább induljunk az utolsó 2 állomásunk felé.
Cetatea Tricule
Az út egy jó darabon azonban még a Duna mellett haladt, így elhaladtunk többek között a Cetatea Tricule romjai mellett.
Ezt a 3 tornyú várat a XV. században említik először. Feltehetően a XIX. században már elhagyatott volt, azonban a teljes pusztulását a Vaskapu erőmű megépítésével járó 35 m-es vízszint emelkedés eredményezte. A 3 toronyból már csak 2 magasodik elhagyatottan a vízszint fölé, a 3-at teljesen elnyelte a megduzzasztott Duna víze.
Temesvár
Az utolsó esténket Románia 3. legnagyobb városában, Temes megye székhelyén, Temesváron töltöttük.
Itt volt az egyetlen szálloda, ahol nem mentek simán a dolgok. Egy 3*-os Ibis hotelben foglaltunk szállást, ahonnan 2-szer is kaptunk visszaigazolást. Majd megérkezésünkkor közölték, hogy nincs náluk foglalásunk és amúgy teltházuk van. Miután mutattuk a visszaigazolást mondták, hogy hát igen, rosszalkodik a rendszerük, menjünk át egy másik szállodába, ahol a lefoglalt összegért megszállhatunk. Végül részben happy end lett, mert a másik szálloda egy 4*-os hotel volt és tényleg nem kellett pluszban fizetnünk magáért a szállásért és még közelebb is volt a belvároshoz. Azonban az Ibisnél ingyenes lett volna a parkolás, viszont a belvárosban a parkolásért 50 Lejt kellett fizetnünk. Az új szállásunk egyébként kényelmes volt, és a reggeli választéka is teljesen rendeben volt.
9. és egyben utolsó nap
Reggeli után jöhetett Temesvár felfedezése.
Temesvár egyrészt egyetemváros, másrészt kedvelt turisztikai célpont, így tele van élettel és programokkal, és ez nagyon jó hangulatú várossá teszi. A belváros utcáin és terein sétálva, a fantasztikusan szép szecessziós épületek között annyi a látnivaló, hogy nagyon gyorsan elröppent az idő. A kulturális és építészeti értékei miatt „Kis Bécsnek” nevezett város tagja az Art Nouveau European Route egyesületnek (Európai Szecessziós Út).
Győzelem tér (Piața Victoriei)
Mivel a szállásunk a Győzelem téren lévő Hotel Timisoara volt, így először ezt a teret jártuk körbe.
A tér tele van szebbnél-szebb eklektikus és szecessziós épülettel. Jelenleg azonban sok épület fel van állványozva, így nem láttunk annyit belőle, mint amennyit szerettünk volna.
–Nemzeti Színház és Operaház
A Győzelem tér északi végén, rögtön a szálloda mellette, a Nemzeti Színház és Operaház található. Ebben az épületben működik a 100 ülőhelyes Csíky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Német Állami Színház is. A XIX. század második felében épült, eredetileg reneszánsz stílusú épület többször is leégett. Az építése után pár évvel való tűzész után még eredeti állapotban állították helyre, azonban az 1920-as tűz után teljesen átépítették, akkor kapta az épület a jelenlegi neobizánci stílusú külsejét.
-Temesvári Ortodox Katedrális
A tér átellenes végében, a déli oldalon található az ortodox katedrális. Az 1940-ben átadott, 11 tornyos, neomoldáv stílusú templom hatalmas méretekkel rendelkezik (épp úgy, mint az összes ortodox katedrális az utunk során).
Hunyadi kastély
A Győzelem tér mellett található a Hunyadi kastély. Az 1307 és 15 között Róbert Károly által építtetett, román stílusú épület Temesvár legrégebbi épülete. A XV. században egy földrengés után Hunyadi János hozatta helyre és így róla kapta a nevét is. 1948-tól a Bánát Nemzeti Múzeumnak szolgál otthonául.
Minden oldalról próbáltunk bejutni az épületbe, de sajnos nem sikerült. A feltételezhető bejáratnál a kapu és az ablakok úgy néznek ki, mintha jó ideje nem használták volna őket. Nem találtam további információt arról, hogy jelenleg is működik-e az épületben a múzeum.
Losonczy tér / Dóm tér (Piața Unirii)
Ez Temesvár legrégebbi tere. A téren régen vásárokat tartottak és egyúttal ez volt a város főtere is. Manapság a hatalmas tér közepén egy pestis szobor és egy artézi kút található. A tér mentén sorakozó barokk és szecessziós színes házakkal Temesvár legszebb terének is tekinthető.
–Pestis szobor / Szentháromság szobor
A hatalmas tér közepén álló barokk pestis szobrot a XVIII. század első felében készítették Bécsben és vízi úton szállították Temesvárra. Adományozója ezzel a szoborral adott hálát, hogy túlélte az 1738-39-es pestis járványt Temesváron.
–Temesvári székesegyház / Szent György székesegyház
A legnagyobb épület a téren, a székesegyház. A XVIII. században épült barokk templom jelenleg felújítás alatt áll és nem látogatható.
–Szerb Ortodox Katedrális
A székesegyházzal átellenben, a tér másik oldalán áll a szerb ortodox katedrális. A szintén barokk stílusú templom az apszisával néz a tér felé, bejárata a szomszédos utcából nyílik.
Mivel a hazaút előtt még egy város megnézése volt betervezve, így itt volt az ideje a tovább indulásnak.
Arad
A romániai utazásunk utolsó állomása, Arad megye székhelye, Arad volt.
Dél körül értünk a városba és mivel az Aradi Vértanúk emlékműve nem a belvárosban található, így azzal kezdtük a város megismerését.
Aradi Vértanúk emlékmű
Az obeliszk formájú emlékművet az eredeti vesztőhelyen állították fel még 1881-ben. Szép gesztus, hogy az emlékmű a mai napig az eredeti helyén állhat, ellenben az emlékmű köré épült rendezetlen és funkciójában is teljesen más jellegű környezet nagyon szomorú látvány.
Az emlékmű után sikerült parkolót találnunk a Bulevardul Revoluțiein. Itt beültünk a Curtea Veche étterembe, amit senkinek sem ajánlok. A 9 nap alatt csupa pozitív élmény ért minkent szinte minden szempontból, beleértve az éttermeket, gyorskajáldákat is. Ez volt az egyetlen negatív élmény, de biztos vagyok benne, hogy csak pechünk volt és Aradon is lehet találni normális, kulturált helyet finom ételekkel.
Az ebéd után nyakunkba vettük a várost. Mivel vasárnap volt, így bemenni sajnos sehová sem tudtunk, de a régi épületek között az utcákon sétálgatva kellemes délutánt töltöttünk Aradon. Több szemrevaló épület mellett is elhaladtunk, amit hétköznap érdemes lehet belülről is megnézni.
Paduai Szent Antal katedrális
Rögtön a Bulevardul Revoluțiein található a Paduau Szent Antal katedrális. A neobarokk stílusú templomot 1911-ben szentelték fel. Előtte ezen a helyen szintén egy minorita templom állt, amit 1758-ban adtak át, majd 1903-ban bontottak le a mai templom építése miatt.
Ioan Slavici Színház
Még mindig a a Bulevardul Revoluțiein maradva, a katedrálistól pár épületre található az Ioan Slavic Színház. A neoklasszicista színházat 1874-ben építették. Annak idején Déryné Széppataki Róza is fellépett a színházban. Jelenlegi nevét 2006-ban kapta.
Kultúrpalota
A XX. század elején épült eklektikus stílusú Kultúrpalota jelenleg múzeumnak és az állami filharmónikus zenekarnak ad otthont.
Városháza
Az egyik legszebb épület Aradon az eklektikus városháza. A XIX. század második felében épült épületnek Lechner Ödön volt a tervezője.
Vár
Ezután átsétáltunk a Maros egyik gyalogos hídján, hogy közelebbről is szemügyre vegyük Arad várát.
Bár az aradi várról már a XII. századból is vannak feljegyzések, a régi vár nem a jelenlegi csillagvár helyén állt. A Csillagvárat csak a XVIII. században kezdték el építeni. A vár a Maros folyó kanyarulatában áll és jelenleg katonai célokat szolgál, így nem látogatható. Próbáltuk, de szögesdróttal van körbe kerítve és fegyveres katona őrzi a bejáratot.
Ezzel elröppent az utolsó napunk is Romániában, a következő állomásunk már nem más volt, mint Budapest.
A 9 napos romániai utazás végül nagyon tartalmasra sikeredett, és annyi sok fantasztikusan szép és érdekes helyre sikerült eljutnunk, amire nem is számítottunk.
Ha tetszett a bejegyzés, esetleg hasznosnak találtad és szívesen olvasnál máskor is hasonló útleírásokat és gyakorlati infókat az adott hellyel, utazással kapcsolatban, akkor kövesd az EUtazó/travEUller oldalát a facebookon és az instagramon, hogy értesülj az új bejegyzésekről.