Tartalomjegyzek
Asszuántól Luxorig a Níluson
utazás éve: 2022. december
Az egyiptomi utazásról szóló beszámolóm 1. részében az utazás előkészületeiről és a Kairóban eltöltött időről írtam, amit ha eddig nem olvastál, de szívesen olvasnál hasznos tippeket az utazás megszervezéséről és a kairói látnivalókról, akkor azt itt elolvashatod:
https://eutazo.com/egyiptom-1-resz-kairo/
Az utazásunk 2. részében Dél-Egyiptomot jártuk kicsit körbe. Kairóból az EgyptAir belföldi járatával utaztunk Asszuánba. A gép reggel 8:00 órakor indult és 9:30 körül érkeztünk Asszuánba, ahol egy 4 napos Nílusi hajóúton vettünk rész. Az 1. nap Asszuánból még autóval leutaztunk egészen a Szudán határtól légvonalban kb. 25 km-re fekvő, Abu Simbelbe, majd másnap a hajóút Asszuántól Kom Ombo és Edfu megállókkal Luxorig tartott.
4. nap – Asszuán
Gyorstalpaló Asszuánról
A jelenleg az agglomerációjával együtt mintegy 380.000 főre becsült lakosú Asszuán Egyiptom egyik legfontosabb történelmi városa. Története i.e. 3.500 körülre nyúlik vissza és már az I. dinasztia idején is megtalálható volt ezen a területen (Elephantiné szigetén) egy helyőrségi település erődítménnyel. Az ókorban Swenett névre hallgatott és az Egyiptomi birodalom déli határát védte. A középkorban a betörő törzsek elleni folyamatos harcok és pestis járvány következtében a város hanyatlani kezdett. Jelentőségét csak az oszmán hódításokkal nyerte vissza.
Asszuán a Nílus keleti partján fekszik, az első vízesés (katarakta) alatt, ami azt is jelentette, hogy Asszuántól északra, egészen a Nílus deltájáig már végig hajózható volt a folyó. Ezért már az Óbirodalom idején fontos kereskedelmi központként működött. Núbia kapujaként is emlegették, hiszen Asszuánon keresztül érkeztek az egzotikus áruk Fekete-Afrikából, mint pl. arany, elefántcsont, nemesfák illetve a rabszolgák. Az Asszuáni Nagygát megépítésével a kataraktákat, azokat a sziklás zuhatagokat, amik az ókorban a hajózás gátjai voltak, már elnyelte a Nasszeri tó.
Asszuán híres volt még a gránit bányáiról, ahonnan az egyiptomi obeliszkek és piramisok kapták az építőköveiket.
Manapság több világörökség helyszíne, többek között ezért is kedvelt turisztikai célpont.
Núbia
Núbia a mai Egyiptom és Szudán határvidékén fekvő történelmi régió, amely a Nílus mentén húzódik az első vízeséstől (kataraktától) egészen Kartúmig. Ezen a területen már a paleolitikum korából (i.e. 500.000 – i.e. 8.000) is több leletet, pl. szakócákat tártak fel, de az utána következő korszakokból előkerült cserépedények és vadászati eszközök is a terület folyamatos lakottságáról árulkodik.
Az ókorban itt alakultak ki Afrika legkorábbi civilizációi, például a Kerma Királyság, ami i.e. 2.500 körül, az egyiptomi Óbirodalommal egyidőben jöhetett létre, vagy a Kusita Királyság, amely a Kr. e. 8. században még Egyiptomot is meghódította, létrehozva a 25. dinasztiát. Két fő része volt: Alsó-Núbia (Asszuán környéke) és Felső-Núbia (a mai Szudán északi része). Núbia híres volt aranyáról, elefántcsontjáról és kereskedelmi útvonalairól, valamint sajátos kézművességéről, művészetéről és a meroéi piramisokról, amelyek ma Szudán területén láthatók.
A repülőről nem mindennapi volt a látvány, tökéletesen látható volt a Nílus körül zölden kirajzolódó élet a sivatag sárga óceánjában. Ez a kis videó már Asszuánnál készült, itt a szerteágazó Nílus rajzolódik ki remekül.
A hajó
A 4 napos nílusi hajóútra a Viatoron keresztül fizettünk be. Rengeteg féle nílusi hajóút közül lehet választani, napi rendszerességgel több társaság is indít hajót Asszuán és Luxor között mindkét irányban, de vannak, amik egészen Kairóig is elhajóznak. Asszuán és Luxor között ez a 4 napos hajóút volt időben a legrövidebb, ami Kom Ombonál és Edfunál is megállt, és mivel a megmaradt szabadnapjaink száma bekorlátozta az időbeli lehetőségeinket, így ez fontos szempont volt a választásnál.
Asszuánba érve a repülőtéren már várt az autó, ami elvitt minket a hajóra, a transzfer ugyanis a befizetett hajóúthoz biztosították. Ehhez a hajóúthoz, természetesen ráfizetéssel, lehetett kérni idegenvezetést is, azonban ez nem jelentett olyan nagy árkülönbséget, így mi éltünk ezzel a lehetőséggel. Több nyelv közül is lehetett választani, nekünk a német adta magát (magyar nem volt a lehetőségek között 🙂). Ezzel hatalmas szerencsénk lett, ugyanis német nyelvűt csak mi választottunk, így a német nyelvű csoport csak kettőnkből állt, míg az angol nyelvű csoport tele volt.
A hajó egy tágas, 4 szint + fedélzetes, folyami szállodahajó volt. A legalsó, -1 szinten volt a konyha és az étkező, a földszinten egy hall és a recepció, még a két felső szinten a szobák kaptak helyet. Mivel naponta több hajó is indul, így a hajók egymás mellé állnak be a kikötőbe. A mi hajónk rendszerint a parttól harmadiknak kötött ki, így ahhoz hogy a hajóra fel- vagy a hajóról leszállhassunk, a másik 2 hajón is át kellett mennünk. A hajók amúgy eléggé egyforma kategóriájúnak és kialakításúnak tűntek, minimális különbségekkel.
Ilyen volt a kilátás a hajó fedélzetéről Asszuánban
A kabinunk egy kényelmes, nagyablakos szoba volt saját fürdőszobával. Ugyan 5 csillagosnak hirdették, európai mércével inkább 3 csillagosnak mondanám, de egyébként teljesen rendben volt és ami a legfontosabb, hogy tiszta volt.
A fedélzeti rész gyakorlatilag egy hatalmas terasz volt napozóágyakkal, asztalokkal, székekkel, egy bárral és még egy medence is rendelkezésre állt. Azonban a decemberi időjárás a nappali 24-26 °C-kal és a reggeli / esti 13-15 °C-kal, ami a menetszéllel együtt még hűvösebb hőérzetet jelentett, nem igazán volt kedvező a csobbanáshoz.
A hajó konyhájáról csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Az egész egyiptomi utazásunk alatt itt volt a legjobb a választék és legízletesebbek az ételek, pedig azért a többi hely sem volt semmi (kivéve a bazárt, ott csak a mangólé volt nagyon finom). Hatalmas volt a vegetáriánus választék, amit azért lássunk be, hogy Európában nem annyira tudnak megugrani a szállodák (tisztelet a kivételnek). A hajón teljes ellátást adtak, reggelit, ebédet, vacsorát (a reggeli általában elvivős uticsomagként, az ebéd és a vacsora rendes, svédasztalos jellegű étkezéseként), 5 órai teát teasütivel a fedélzeten, valamint 1-1 liter ivóvizet naponta fejenként. Ez a víz mennyiség ugyan nem volt elegendő, de a hajón is és a programokon is lehetett plusz vizet vagy egyéb innivalót venni.
Esténként pedig valamilyen műsorral szórakoztatták a hajó utasait. Természetesen nem maradhatott el a hastánc és itt ismerkedtünk meg a tanoura tánccal is.
Tanoura tánc – színek, forgás és szimbolika
A tanoura tánc egy egyiptomi szúfi hagyományból eredő forgótánc, az egyiptomi kultúra egyik látványos eleme, amelyet ma főként folklórműsorokban adnak elő. A táncot a hagyomány szerint csak férfiak táncolhatják, akik már gyerekként kezdik elsajátítani a forgás technikáját., hogy a sok gyakorlással elkerüljék a szédülést.
A táncos, színes, többrétegű szoknyát visel, és hosszú ideig forog, miközben a szoknyát különböző mozdulatokkal emeli és forgatja. Bár spirituális gyökerei vannak, ma inkább kulturális és turisztikai bemutatóként ismert.
A szoknyarétegek levétele és formálása nem pusztán díszlet. Amikor a táncos az egyik réteget összehajtja és „babaként” tartja, az az élet körforgását és az újjászületést jelképezi. A végén, amikor a szoknyát a feje fölött pörgeti, az Isten áldásának szétosztását szimbolizálja.
Tanoura tánc a hajón
Ez a négy nap a hajón nagyon kellemes volt. A fedélzeten ücsörögni és nézni a Nílus hullámait, az elsuhanó part európai szemnek kifejezetten különleges tájait maga volt a feltöltődés. A Nílus, mint egy forgalmas vízi sztráda, jöttek mentek a szállodahajók és suhantak keresztül-kasul a felukkák. A nílusi naplemente felejthetetlen. A folyó felett a Nap óriásinak tűnik és a naplemente csodás színekkel festi be a tájat.
A négy nap hangulatát nem lehet videóval visszaadni, de talán egy pici betekintést azért adhat.
Mi az a felukka?
A felukkák az egyiptomi vízi közlekedés hagyományos eszközei, 1 vagy 2 árbócos, sekély merülésű, gyors járású kis vitorlás hajók, amellyel a leggyakrabban a Níluson találkozhatunk. Fából készült, háromszög alakú vitorláival fantasztikus látvány, különösen naplementekor Asszuán vagy Luxor környékén.
Asszuáni gátak
Miután elfoglaltuk a szállást a hajón, a programok már a befizetett hajóút részét képezték, így a helyszínekre való eljutást és az idegenvezetést is a szervező cég biztosította. Menetrend szerint a hajó csak az érkezés utáni napon indult tovább Asszuánból, így a megérkezésünk napján a program Asszuán felfedezése volt. És igen, mi más is juthatna az ember eszébe Asszuánról, mint az Asszuáni gátak. És bizony, nem elírás a többesszám, ugyanis 2 gát van Asszuánban, egy régi és egy új gát.
Asszuáni-gát
A Nílus vize, ahogy belép Egyiptom területére, rögtön gáttal lett szabályozva. Asszuánban 2 gát van a Níluson, a régi és egyben a kisebb gát, valamint az újabb, nagy gát. A régi gátat, vagy eredeti nevén az Asszuáni-gátat még a brittek építették 1899-1902 között, 1900 m hosszú és 54 m magas. Ez a gát 2 magasítás után is túl kicsinek bizonyult, ezért volt szükség a 2. gát megépítésére. A régi gát tetején jelenleg még keresztül vezet egy autóút, de állítólag statikailag lassan eljár felette az idő, ezért már nem lehet megállni és kiszállni a gáton. Annak érdekében, hogy a közlekedést a gát tetején megszüntethessék, már épül a régi gátat elkerülő, azt tehermentesítő új út is, azonban ez a mai napig nem került még átadásra, így az áthajtás a régi Asszuáni-gáton továbbra is lehetséges (2025. augusztus).
Asszuáni Nagygát
A második, a nagy gát 1960-tól 1970-ig épült szovjet támogatással. A Nagygát a folyón 6 km-rel délebbre épült, 3,6 km hosszú, és az alapnál majdnem 1 km széles (980 m). Összesen 111 m magas, a teteje azonban már csak 40 m szélességű, amin szintén egy út halad keresztül a régi gáthoz hasonlóan, azzal a különbséggel, hogy ezen az új gáton meg lehet állni és ki lehet szállni az autóból megnézni a gát mindkét oldalát. Az egyik oldalon a gát által felduzzasztott víztározó, a Nasszer-tó található, ami 480 km hosszú (viszonyításként Magyarország kelet-nyugati, azaz hosszanti irányban 530 km hosszú) és 16 km széles. A másik oldalon egy hatalmas „gödörben” folyik tovább a Nílus.
Köszönetképpen a szovjet segítségért a gát megépítésében, az egyiptomiak a gát mellé építettek egy emlékművet is.
A Nagygát megépítése során létrejövő Nasszer-tó jelentősen megváltoztatta a környezetét. A felduzzasztott Nílus rengeteg falut és történelmi jelentőségű helyet nyelt el. A munkálatok során 35 falut és majd 150.000 embert kellett elköltöztetni a területről jellemzően az egyiptomi Kom Ombo és a szudáni New Halfa városokba.
A gát az állatvilágra is komoly kihatással volt. Például az Egyiptomban már az ókorban is őshonos és nagy tiszteletnek örvendő krokodilok, de vízilovak úgyszintén, a gát déli oldalán rekedtek, így gyakorlatilag a Nílus egyiptomi részén már csak a Nasszer-tóban élnek krokodilok és vízilovak a folyó többi részén már nem lehet találkozni velük.
A Níluson ezen a 2 gáton kívül még több gát is épült. Mostanában a legnagyobb visszhangot az etiópiai GERD gát (Grand Ethiopian Renaissance Dam) váltotta ki. Ez a gát az Asszuáni Nagygát teljesítményének több, mint a duplájára képes, ezzel a legjelentősebb gát lett a Níluson. A 2020-as átadását követően a mai napig is tart a víztározójának a feltöltése, ugyanis a víztározó a Kék-Nílus éves vízhozamának többszörösét fogja majd tárolni. És éppen ez volt a vita kiváltó oka is, ugyanis Szudán és Egyiptom attól tart, hogy a feltöltési szakaszban és esetleg utána is a GERD miatt csökken a Nílus vízhozama Szudánban és Egyiptomban, márpedig a Nílus vize ennek a 2 országnak többek között a gátjaik, mezőgazdaságuk és ivóvízkészletük szempontjából is a mai napig létkérdés.
Befejezetlen obeliszk
Asszuán másik látványossága a befejezetlen obeliszk. Ez az obeliszk a mai napig ugyanott, ugyanabban a kőbányában fekszik, ahol kb. 3.400 évvel ezelőtt elkezdték a megmunkálását. Ezt az obeliszket nagy valószínűséggel Hatsepsut fáraónő idején i.e XV. században a karnaki templom számára kezdték faragni. Azonban a faragásnál valami balul sült el és az obeliszk megrepedt, így leválasztatlanul a gránittömbről, amiből faragták, maradt fenn az utókornak. Ennek a befejezetlen obeliszknek a jellegzetessége, hogy ha elkészült volna, akkor a 41,75 m-es hosszával és 1.168 tonna súlyával a világ legnagyobb obeliszkjeként tarthattuk volna számon. A kőbánya jelenleg szabadtéri múzeumként funkcionál.
A befejezetlen obeliszk a kőbányával együtt a „Núbiai műemlékek Abu Simbeltől Philae-ig” összefoglaló néven 1979-től szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Mire szolgáltak az obeliszkek?
Az obeliszk egy magas, négyoldalú, felfelé keskenyedő kőoszlop, amely gúla alakú csúcsban végződik, és az ókori Egyiptomban a Nap szimbóluma volt. A csúcsát gyakran arannyal borították, hogy az első napsugarak megcsillanjanak rajta, így az obeliszk a napfény megkövesedett sugarát jelképezte. Általában párosával állították fel templomok bejáratánál, és a napistenhez szóló feliratokat véstek rájuk. Az obeliszkek nemcsak vallási jelentőséggel bírtak, hanem a fáraók hatalmát és dicsőségét is hirdették.
Philai Ízisz szentély – Agilka sziget
A 4.. nap utolsó látványossága a Philai szentély templomai voltak. Ez a templom a Nílus egyik szigetén található, ahová egy nagyobb motoros csónakkal mentünk át. Az időzítés nagyon profi szervezésre vallott, köszönet érte a hajóút szervezőinek, hiszen a szigeten csodálhattuk meg az 1. nílusi naplementénket.
A szigeten i.e. 700 körül emelték az első templomot, majd a ptolemaioszi korban építették a ma is látható épületek nagy részét. Ezek az épületek tehát már több, mint 2.000 éve állnak. De azért van itt egy kis trükk.
A régebbi gát megépítése után a XX. sz. elején a Philai szigetet fokozatosan elárasztotta a Nílus víze és Izisz templomai is víz alá kerültek. Éppen ezért a nagy gát megépítése előtt az UNESCO kezdeményezésére az egész templomot átköltöztették az eredeti Phiali szigetről egy szomszédos, ám magasabb szigetre, az Agilka szigetre. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az összes épületet, oszlopot, falat építőköveire bontották, mint egy legót, majd az új, magasabb szigeten újra összerakták. A gát megépítése után a Philai sziget véglegesen víz alá került, azonban Ízisz templomait az átköltöztetéssel sikerült megmenteni és az Aglika szigeten ma is megcsodálhatóak.
A Philai szentély a „Núbiai műemlékek Abu Simbeltől Philae-ig” összefoglaló néven 1979-től szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
5. nap
Abu Simbel
A hajó másnap délután futott ki, de előtte várt még minket Abu Simbel. Abu Simbel Asszuántól kb. 240 km-re, egészen délen, a Szudáni határtól légvonalban kb. 25 km-re, Núbia Egyiptomhoz tartozó részén, a Nasszeri tó partján fekszik. Asszuánból autóval indultunk útnak és kb. 3 órás kocsikázás után a Szaharán keresztül érkeztünk meg Abu Simbelbe. Érdekes módon ez az út keresztül a Szahara Líbiai-sivatag részén egyáltalán nem volt magányos. Az úton elég nagy volt a forgalom, amire egyáltalán nem számítottunk azok után, hogy Norvégiában Nordkapp felé órákat autóztunk úgy, hogy senkivel sem találkoztunk az úton. (A norvég utazásról itt olvashatsz: https://eutazo.com/norvegia-tromso-alta-nordkapp/ )
Nemcsak az úton volt nagy a forgalom, hanem az autóspihenőben is, ahol útközben jópár turistabusszal egyetemben mi is megálltunk. A pihenőben van büfé és wc is, és mindkettőre igen nagy a kereslet. A wc fizetős, és csak készpénzzel lehet fizetni ráadásul csak is előre. Persze amire ez kiderült, addigra már a bejáratnál voltam természetesen készpénz nélkül, így futhattam egy kört pénzért és állhattam újra a hosszú sor végére. Kicsit egyoldalúnak éreztem a kapcsolatunkat a wc-s bácsival, ugyanis ennyire koszos és elhanyagolt wc-t eddig még csak a Vezúvnál láttam, bár ott legalább zárni lehetett a wc ajtót. Szappan vagy papír még véletlenül sem volt, de legalább volt csap, ahol nagyjából megmoshattam a kezem.
Abu Simbelbe II. Ramszesz fáraó magának és feleségének, Nofertarinak, i.e. XIII. században építtetett templomai miatt utaztunk. A nagyobbik templomot, II. Ramszesz templomát, Ré-Harahtinak, Ptahnak és Ámonnak szentelték. A bejáratnál ülő 4 darab 21 m magas Ramszesz szoborral ez a templom az egyik legismertebb egyiptomi templom. A templomba belépve az oszlopcsarnokba érkezünk, ahol további hatalmas szobrok sorakoznak a terem mindkét oldalán.
A templom jellegzetessége a szentélye, ahol 4 szobor található: Áron-Ré, Ramszesz, Ré-Harathi és Ptah isten szobrai. A szentély sötétségbe burkolózik az év majdnem minden napján 2 napot kivéve. Ez a 2 nap a február 21. és október 21. (± 1-2 nap a naptári év és a napév különbségéből adódóan). Ezen a két napon a templom bejáratán keresztül elérnek a napsugarak a szentélyig és a 4 isten közül megvilágítanak 3-at. A 4., Ptah, aki a holtak birodalmához tartozik, azonban még ezen a 2 napon is a sötétségben marad.
Ezt a jelenséget hívják a nap csodájának. Állítólag ez a két dátum II. Ramszesz születésének és koronázásának állít emléket, de ezt eddig még nem sikerült hitelesen alátámasztani.
A Nofertarinak épített kis templomot Hathor istennőnek szentelték. A bejárata mellett összesen 6 több, mint 10 méteres álló szobor található, amiből 4 II. Ramszeszt és 2 a feleségét Nofertarit, a lábaiknál álló kisebb szobrok pedig a gyermekeiket ábrázolják.
Mindkét templomot sziklafalba vájva építették. II. Ramszesz temploma 63 m hosszan, Nofertari temploma pedig 21 m hosszan nyúlt a domb belsejébe.
Az Asszuáni Nagygát megépítése jelentősen befolyásolta a környezetét és ez az Abu Simbel-i templomokat is érintette. A sziklafalba faragott 2 templom eredeti helye a gát megépítésével a Nasszeri-tó vízszintje alá került. Az UNESCO kezdeményezésére a ’60-as években, még a gát megépítése előtt, az Abu Simbel-i fennsíkra mesterségesen építettek 2 új „dombot”, amibe aprólékos munkával (hasonlóan a Philai templomhoz) áthelyezték az Abu Simbel-i templomokat, hogy megőrizzék az utókor számára. Így jelenleg ezek a több, mint 3000 éves templomok 64 m-rel az eredeti helyük felett, a Nasszer-tó egy szigetén állnak és várják látogatóikat
Az Abu Simbeli sziklatemplomok a „Núbiai műemlékek Abu Simbeltől Philae-ig” összefoglaló néven 1979-től szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Kom Ombo
Miután visszaértünk az abu simbeli kirándulásról a hajó lassan útra készen állt és megkezdődött az utazásunk a Níluson. Az 1. megállónk még az nap késő délután Kom Omboban volt. Decemberben Egyiptomban is korán, du. 5 óra körül megy le a nap, így Kom Ombo templomát esti kivilágításban jártuk körbe.
Templom
Mivel a nílusi hajóutaknak eléggé hasonló a programjuk, így kb. egy időben elég sok hajó kötött ki Kom Ombonál, és persze mindenki a templomra volt kíváncsi. A templom gyorsan megtelt mindenféle nyelven vezetett, kisebb-nagyon turista csoportokkal.
Kom Ombo a Ptolemaioszok idején élte virágkorát, akkoriban volt Dél-Egyiptom központja. Jelenleg egy mezőgazdasági város, ami a templomáról ismert. A templomot i.e. a 2 században, a Nílus mellett álló hegyre építették. A templom egy iker templom, így egyrészt Haroérisznek, az öreg Hórusznak, másrészt Szobeknek, a krokodil fejű istennek szentelték. A templom ennek megfelelően teljesen szimmetrikus, az északi oldalon Haroérisz, még a déli oldalon Szobek szentélye található.
Ebben a templomban találtak olyan hieroglifákat, amik az ókori orvoslásról, sebészeti beavatkozásról szólnak. A lerajzolt orvosi eszközökre pedig a mai napig rá lehet ismerni, nagyon hasonlóak a ma is használatosokhoz.
Krokodil múzeum
Kom Ombo másik nevezetessége a krokodil múzeum. Kom Omboban nagyon tisztelték a krokodilokat, nem véletlen, hogy a templomot is többek között Szobeknek szentelték. A templom mellett található krokodil múzeumban többek között mumifikált krokodilokat lehet látni. A múzeumba nem kell külön belépőt venni, a templom belépőjegye az ide való belépést is tartalmazza.
Ahogy az előző részben is írtam, mi nem tapasztaltunk Egyiptomban semmilyen zaklató erőszakosságot arra nézve, hogy vásároljunk, mint ahogy sok helyen lehet erről olvasni. Ez az egy hely azonban kivétel volt, és ami külön szomorú, hogy ehhez kisgyerekeket használtak. Egy csapat 10 év forma gyerek jött a templom bejáratánál várakozó turistákhoz hajgumikat árulni 1 USD/db. Ha vettél egyet, akkor odajött a többi is, hogy tőle is vegyél. Őszintén megmondom, erre nem voltunk felkészülve és nem is igazán tudtuk kezelni a helyzetet. Egy felnőttet figyelmen kívül hagy az ember ha nyomul, de egy gyereket?
Kik is azok a magyarábok – avagy magyar gyökerek a Nílus partján?
A magyarábok egy különleges népcsoport, akik a Nílus mentén, Asszuán környékén éltek, ahonnan a gát megépítése miatti kitelepítések miatt, ma főként Kom Ombo térségében találhatók. A magyaráboknak már a nevük is árulkodó, hiszen a „magyar” szóból és a núbiai „ab” (törzs) szóból ered, jelentése pedig „magyar törzs”.
De hogyan kerültek magyarok Núbiába? Eredetük az Oszmán Birodalom idejére nyúlik vissza. A hagyomány szerint őseik az Oszmán Birodalom hadseregével érkeztek Egyiptomba 1517-ben, I. Szelim szultán hadjárata idején. Valószínűleg magyar származású janicsárok voltak, akik a hadjárat után letelepedtek a Nílus mentén és beolvadtak a helyi lakosságba.
És miért voltak magyarok az oszmán hadseregben? A 14. századtól kezdve az oszmánok a Balkánon és Magyarországon élő keresztény családoktól 8–10 éves fiúkat hurcoltak el, hogy a családjaiktól elszakítva, janicsárnak neveljék őket, akik a szultán elit gyalogosai voltak.
A magyarábok tehát Núbiában telepedtek le, beolvadtak a helyi lakosságba, de nevük és hagyományaik máig őrzik magyar gyökereiket. A környék lakossága is ismeri a történetüket, hiszen az asszuáni származású idegenvezetőnk is szívesen mesélt róluk, miután kiderült, hogy magyarok vagyunk.
6. nap
Edfu
A Kom Ombo-i templomból visszatérve a hajó tovább is indult, így másnap korán reggel érkeztünk meg Edfuba. Edfu Asszuán és Luxor között kb. félúton található. Még napfelkelte előtt kötött ki a hajó, de a parton már vártak minket a 2 személyes konflisok, amik a templomhoz vittek. Edfu, hasonlóan Kom Ombohoz, a Ptolemaioszok idején élte virágkorát. Jelenleg egy mezőgazdasági város, ami a templomáról ismert.
A Hórusznak szentelt templomot i.e. a 3 században kezdték el építeni, azonban csak 180 évvel később fejezték be, azonban a 180 év alatt sem tértek el az eredeti terveketől. A templom pülonja a 38 m magasságával és 78 m szélességével a 2. legnagyobb, a Karnaki templom után. A templom másik érdekessége, hogy az udvar oszlopain üresen álló hieroglif névtáblák láthatók. Az idegenvezetőnk elmondása szerint ez azért lehet így, mert a 180 év olyan sok emberöltőt ölelt fel, hogy az építkezés későbbi szakaszaiban már nem emlékeztek arra, hogy kinek a neveit kellett volna az oszlopokra vésni.
Itt csodálhattunk meg egy napbárkát is, pontosabban csak a pontos mását a napbárkának, ugyanis az eredeti a Louvreban van kiállítva. A napbárka ugyan formára egy bárkára hasonlít, funkciója szerint azonban inkább hordszékre hasonlít, mert az ünnepségek alkalmával a papok ezen hordták körbe az istenek szobrait.
Ennek a templomnak is (ugyanúgy, mint Kom Omboban is) volt nilométere. A nilométerhez vezető folyosó a mai napig megmaradt, ami azt bizonyítja, hogy a templom egykor közvetlenül a Nílus partján állt. A gát következtében azonban a Nílus visszahúzódott és a templom ma már távolabb esik a parttól.
A templom egyébként az egyik legjobb állapotban megmaradt ókori templom Egyiptomban. A templomot ugyanis csak a XIX. század második felében találták meg a vaskos homokréteg alatt, és csak akkor indult meg a feltárása és restaurálása, addig a homok védelmező takarásában volt.
A templom előtt konflis parkoló volt hatalmas területen. Utólag nagyon bánom, hogy nem készítettem róla fotót, mert nagyon érdekes látvány volt.
Mi az a nilométer?
A nilométer az ókori Egyiptombn a Nílus vízszintjének mérésére szolgált. Ez az eszköz kulcsszerepet játszott a mezőgazdaságban, hiszen a Nílus áradása határozta meg a terméshozamot és az élelmiszerellátást. A vízszint mérése lehetővé tette az árvizek előrejelzését, így a gazdák megtervezhették a vetést és a betakarítást.
Azért a nilométereket nem a mai értelemben vett előrejelző eszközökként kell elképzelni. Több változata is ismert volt. Kom Omboban és Edfuban a Nílusból csatornákon keresztül vezették be a vizet egy lépcsős kútszerűségbe, aminek a falán beosztások voltak, és így látták, hogy mikor és mennyivel nő a Nílus szintje. Az áradás minden évben nagyjából ugyanarra az időszakra esett (július-szeptember), így a papok a vízszint emelkedésének üteméből következtettek arra, hogy milyen magas lesz az áradás. Ha a víz gyorsan és magasra emelkedett, bőséges termésre számítottak; ha alacsonyan maradt, éhínség fenyegetett. Az áradás tehát a Nílusnál nem katasztrófát jelentett, hanem áldást, mert az áradás után visszamaradt termékeny iszap biztosította a mezőgazdaság alapját.
Esznai duzzasztógát
Edfut elhagyva csorogtunk tovább Luxor felé a Níluson, majd kora délután elértünk az Eszna-i duzzasztógáthoz. A gát két oldalán a Nílus szintje között több méter különbség van. Ahhoz, hogy ezt a szintkülönbséget áthidaljuk, a szintkiegyenlítőn keresztül kellett áthaladnunk. Ez bizony kétszer egy „sávos” történet, úgyhogy sorban álltak a hajók a bejutáshoz. Ahogy a hajó beállt a kiegyenlítőbe, elkezdték kiengedni a hajó alól a kiegyenlítőből a vizet, így a hajó szép lassan leereszkedett a lenti vízszintre.
A sorban állás sem volt eseménytelen. Ezekhez a többszintes szállodahajókhoz odasereglettek kis csónakokkal az árusok és kiabáltak fel a hajókra, hogy miket szeretnének eladni, majd elkezdték feldobálni zacskókban az áruikat. Ha valaki vásárolni szeretett volna, neki az áru helyére a pénzt kellett betennie a zsákba és visszadobni az árusnak. A mi hajónkon nem volt túl nagy az érdeklődés ezekre a portékákra, azonban azok a kicsi csónakok a hatalmas hajók mellett közvetlenül a zsilip környékén nem tűnt biztonsági nívódíjasnak.
Luxor
Eszna után már gyorsan megérkeztünk Luxorba, ahol aznap még 2 híres templom is várt ránk.
Gyorstalpaló Luxorhoz
A Nílus keleti partján fekvő kb. 260.000 lakosú Luxor város (az agglomerációban több, mint 400.000 fő él) Felső-Egyiptom legnagyobb városa.
Területéről már i.e. 3.200 tájáról is kerültek elő leletek, és már az Óbirodalom idején is közigazgatási központként funkcionált. Az ókorban a város Théba része volt, és az Ámon városaként is ismert város felemelkedése már a Középbirodalom idején elkezdődött, amikor I. Montuhotep innen egyesítette az országot. Az Újbirodalom idején (i. e. 16–11. század) Egyiptom fővárosává és vallási központjává vált. A város jelentősége Ehnaton fáraó (i. e. 1353–1336) idején kezdett csökkent, amikor bevezetésre került Aton isten kultusza, ami gyakorlatilag áttérés volt az egyistenhitre. A város fénykorában épültek a monumentális templomok: a Karnaki templomkomplexum és a Luxori templom, amelyet III. Amenhotep kezdett építeni, majd II. Ramszesz bővített. A Nílus nyugati partján található a híres Királyok völgye, ahol több mint 60 fáraó sírja rejtőzik.
Az i.e. 7. századi asszír, majd az i.u. 3. századi núbiai támadások akkora károkat okoztak, hogy Théba végképp elveszítette jelentőségét. A 4. sz-tól megjelenő keresztények az egyiptomi templomokat átalakították keresztény templomokká és kolostorokká, a sírokat pedig lakásoknak rendezték be. Az arab hódítás sem segített Théba sorsán, az arabok a Luxori templom egy részét átépítették mecsetté, a többi templomot azonban magára hagyták, a sírokat pedig szintén lakásokként vagy istállóként használták.
Luxor jelenleg fontos turisztikai központ, aminek a gyökerei a 18. századra nyúlnak vissza, amikor egyre több európai látogatott Luxorba és az élményeikről beszámolókat jelentettek meg.
Luxort ma a világ legnagyobb szabadtéri múzeumaként is emlegetik.
Karnaki templom
Érkezés után elsőnek a Karnaki templomot néztük meg. Egészen késő délután jártunk már, így a lemenő nap fantasztikus színekre festette a templom oszlopait.
A Karnaki templom komplekszumot i.e. 2.000 körül kezdte el építtetni I. Szenuszet fáraó. A templomkomplexumot több, mint 2.000 évig folyamatosan építették és jelenleg a világ egyik legnagyobb vallási kultuszhelyeként tartják számon. Ez számokban azt jelenti, hogy több, mint 100 ha területen helyezkedik el, viszonyításként a Városliget területe 100 ha (azaz 1 km2). A nevét a templomkomplexum mellett álló faluról kapta, azonban maga a templom komplexum 2x olyan nagy, mint a nevét adó Al-Karnak falu.
3 elkerített templomkörzetből áll, a legnagyobb templomkörzetet Ámon-Rének, a másik kettőt pedig Mutnak és Montunak szentelték.
Ámon templomkörzetében található a szent tó, amit nem folyó vagy patak táplál, hanem gyakorlatilag összegyűlt talajvíz és ami a papok tisztálkodását szolgálta. A tó mellett található a szkarabeusz szobor, amiről a hagyomány úgy tartja, hogy ha 7x körbejárod, akkor teljesül a kívánságod. Természetesen nem hagyhatunk ki egy ilyen könnyen megszerezhető kívánságot.
A templomtól kb. 3 km-re áll a Luxori templom. A két templomot a mai napig összeköti egy út, amit anno végig szfinxek szegélyeztek. A szfinx sor egy része a mai napig látható.
A Karnaki templom a „Ókori Théba és nekropolisza” összefoglaló néven 1979-től szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
Luxori templom
Naplemente után értünk a szépen kivilágított Luxori templomhoz, ahol még akkor is rengetegen voltak. Az i.e. 1.300-as években épült templomkomplexumot III. Amenhotep kezdte el építtetni majd és II. Ramszesz fejezte be. A Luxori templomot is három istennek, Ámonnak, Mutnak és Honszunak szentelték. A Luxori templom különlegessége, hogy az ókori Egyiptomban nem a halottkultuszhoz, hanem az Opet-ünnephez kapcsolódott, amikor a Nílus áradását és az élet megújulását ünnepelték.
A középkorban pogány templomként, majd keresztény szentélyként is használták, végül az arab hódítás után a templomkomplexum területére építették az Abu el-Haggag mecsetet is. Ezt a mecsetet a mai napig használják, így a Luxori templom területe több, mint 3.000 éve folyamatosan vallási helyként funkcionál.
A Luxori templom bejárati pülonja előtt áll az az obeliszk, aminek a párját Egyiptom a franciáknak adta és jelenleg Párizsban a Concorde téren van felállítva. (Erről már írtam kicsit részletesebben az 1. részben, a Muhammad Ali mecsetnél, amit itt találsz meg ➪ https://eutazo.com/egyiptom-1-resz-kairo/#–_Muhhamad_Ali_mecset )
A Luxori templom a „Ókori Théba és nekropolisza” összefoglaló néven 1979-től szerepel az UNESCO világörökségi listáján.
7. nap
A Luxori templom után az éjszakát még a hajón töltöttük, hiszen a szervezett hajóút záró programja a másnap délelőtti Királyok völgye volt. Előtte fakultatív programként, természetesen külön befizetés után, választható volt még egy hőlégballonozás a Királyok völgye felett, ami annyira jól hangzott, hogy nem hagyhattuk ki.
Hőlégballonozás a Királyok völgye felett
A hőlégballonozáshoz kora hajnalban kellett kelni, hogy a napfelkelte már a Királyok völgye felett érjen minket.
A hajó a Nílus keleti partján, Luxorban horgonyzott, így kis motoros hajókkal vittek át bennünket a nyugati partra. A motoros hajón kb. 10-en lehettünk és a hajnali hideget ellensúlyozandó kínáltak teát és kávét is az utasoknak.
Amikor megérkeztünk a légballonokhoz, a ballonok még kiterítve a földön hevertek. Ott egy kis káosz is teret nyert magának, mert nagyon úgy nézett ki, hogy sokkal több az utas, mint amennyien beférnek majd a kosarakba. Ez persze csak a mi fejünkben okozott zavart, az egyiptomiak addig tologták be 1-1 kosárba az embereket , amíg mozdulni nem lehetett benne.
Végül felemelkedtünk és a nap is kezdett előbújni a Nílus mögül. A látvány pedig leírhatatlan volt. Egyik oldalon a Királyok völgye, a másik oldalon pedig a felkelő nap sugaraival narancssárgára festett Nílus.
Azonban a látványt nem lehetett önfeledten élvezni, egyrészt a zsúfoltság miatt a kosarakban – tényleg szó szerint mozdulni sem lehetett-, másrészt a hőlégballon tüze annyira égette a fejbőrünket, hogy muszály voltunk takarni és valamit a fejünkre applikálni.
Éppen ezért nem tudom nyugodt szívvel ajánlani ezt a programot, mindent összevetve utólag azt mondanám, hogy nem érte meg. Ha mégis úgy döntesz, hogy nem hagyod ki ha már Luxorban jársz, akkor feltétlenül vigyél magaddal valamit, amit a fejedre tehetsz.
Királyok völgye helyett infunzió
A hőlégballonozás után következett volna a Királyok völgye megnézése a földről is, ami a 4 napos szervezett nílusi hajóút utolsó programja volt. A hajóról már hajnalban kichekkoltunk, a csomagok már velünk voltak az autóban és a tervek szerint utána indultunk volna tovább GoBusszal Hurghadaba.
Azonban már hajnalban, amikor felkeltem éreztem, hogy nincs minden rendben, ami egyre csak rosszabb lett. A Királyok völgye felé pedig meg kellett hoznunk azt a döntést, hogy ezt a napot nem lehet a tervek szerint továbbfolytatni, így ugrott a Királyok völgye, a 4 órás buszozás pedig szóba sem jöhetett. Gyorsan keresni kellett egy szállodát Luxorban, hiszen aznap estére már Hurgadában volt lefoglalt szállásunk.
Ugyan nyertünk még egy napot Luxorban, a baj csak az volt, hogy a fáraó átka annyira eltalált, hogy ki sem tudtam mozdulni a szobából. Mivel a lázam is felment, így kénytelenek voltunk orvoshoz fordulni. Csaba lement a recepcióra megkérdezni, hogy van-e a szállodának orvosa, sajnos nem volt, azonban a recepciós felajánlotta, hogy hív nekünk egy orvost a közeli kórházból. Az orvos egy ápolóval gyorsan meg is érkezett, megvizsgált és antibiotikumos infúziót ajánlott. Azt mondta, hogy az infúziótól már másnapra jól leszek, ha tablettában szedem be az antibiotikumot, úgy eltarthat 1 hétig is. A tabletta mellett döntöttem, de az orvos felajánlotta, hogy ha meggondolom magam telefonáljunk nyugodtan, és újra kijönnek.
Miután elmentek nyugodtan végig tudtam gondolni, hogy milyen lehetőségeink vannak. Az egyik, hogy megszakítjuk az utazást és hazarepülünk. Azonban Luxorból nem volt közvetlen járat sem Stuttgartba, sem Budapestre, tehát vagy Kairóba vagy Hurghadaba el kell először jutnunk, ahonnan utána haza tudunk repülni. Ha pedig így is úgy is be kell iktatni egy közbenső állomást, akkor inkább Hurghada felé vegyük az irányt, ahol már úgy is van szállásunk és ha ott vagyunk még mindig eldönthetjük hogyan tovább.
Végül sikerült megemészteni az infúzió gondolatát is, úgyhogy felhívtuk az orvost, aki mostmár az infúziót is magával hozva újra eljött a szállodába az ápolóval együtt. Amíg lefutott az infúzió kicsit meg is ismerkedtünk velük, tényleg nagyon kedvesek voltak.
Az infúziótól még aznap jobban lettem, a lázam teljesen lement, úgyhogy másnap indulhattunk is tovább Hurghadaba. A kis kellemetlenségért és a kihagyott Királyok völgyéért kis kárpótlás volt a kilátás a szobánk teraszáról.
Biztosítás
Itt meg is ragadom az alkalmat, hogy írjak 1-2 mondatott arról, hogy mekkora könnyebbség volt, hogy volt utasbiztosításunk. Mielőtt szóltunk volna az orvosnak felhívtuk a biztosítót, hogy van-e valamilyen bevett protokoll, amit ilyen esetben követnünk kell, de kiderült, hogy a mi biztosításunknál nincs ilyen, ezzel a telefonnal bejelentettem a „káreseményt”, ami az egyetlen azonnali kötelezettségem, a felmerülő plusz költségeket pedig számla ellenében majd megtérítik. (Ez persze biztosító és biztosítás függő is, így bármit csinálunk, először mindig hívjuk fel e biztosítót és egyeztessünk velük.)
Végül a biztosító fizette a 190 Eurós orvosi számlát és a Nílusra néző 5 csillagos szállodai szobát Luxorban, amit azért kellett kivennünk, mert 1 éjszakát ott kellett töltenünk a hirtelen jött betegség miatt.
Világörökség – avagy hogyan született meg az UNESCO Világörökség egyezménye
Egyiptom hemzseg a világörökségekben. Szinte az összes helyszín, ami ebben a bejegyzésben, vagy akár az első részben szerepel világörökségi helyszínen található, ezért úgy gondoltam, hogy egy rövid fejezetet szentelek annak, hogy milyen szerepe volt az ókori Egyiptom több ezer éves remekeinek a Világörökség-egyezmény megalakulásában.
Az UNESCO Világörökség-egyezmény gondolata az 1960-as években indult, amikor az Asszuáni Nagy Gát építése miatt a Nílus vízszintje megemelkedett, és veszélybe kerültek a núbiai műemlékek, köztük az Abu Simbel templomai és a Philai szentély is. Az UNESCO nemzetközi mentőakciót szervezett, amely során 22 műemléket daraboltak fel és helyeztek át biztonságosabb területre. Ez a példátlan összefogás világossá tette, hogy a kulturális örökség megőrzése globális felelősség, és ennek nyomán született meg 1972-ben a Világörökség-egyezmény, amely ma több mint 1.100 helyszínt véd világszerte (köztük több magyarországit is).
A bejegyzésben szereplő műemlékek
Asszuán és környékén található műemlékek a „Núbiai műemlékek Abu Simbeltől Philae-ig„ összefoglaló név alatt 1979-től szerepel az UNESCO világörökség listáján. Ez a világörökség egy tíz részből álló sorozat, amely kb. 375 hektár területen terül el. Ennek része: Abu Simbel, Amada, Wadi Sebua, Kalabsha, Philae (Agilkia-sziget), az Ó- és Középbirodalom sírjai, Elephantine város romjai, kőbányák és az obeliszk, Szent Simeon kolostora valamint az iszlám temető. Ebből az első 5 templomot az UNESCO nemzetközi kampánya 1960 és 1980 között költöztetett el, hogy megmentsék őket a vízalá kerüléstől a Nagygát építését követően.
A Karnaki templom, a Luxori templom és a Királyok völgye az „Ókori Théba és nekropolisza” név alatt szintén 1979-től szerepel az UNESCO világörökség listáján.
Idegenvezető a Nílusi hajóúton
Ahogy az előző részben is írtam, egy pár sort szeretnék mindenhol írni, az idegenvezetőkről is. Ezen a 4 napos hajóúton a szervezett út részeként volt segítségünkre egy asszuáni születésű, helyi idegenvezető, aki német és egyiptológia szakon szerzett egyetemi diplomát, így tényleg hitelesen tudott mesélni a nevezetességekről. Mivel csak ketten voltunk a csoportjában, így elég sok időnk maradt vele nem csak a látványosságokról hanem egyéb dolgokról is beszélgetni, és ez így teljesen más élmény volt, mit a kairói idegenvezetés.
Ha érdekel, hogy mit érdemes Kairóban megnézni és egyáltalán hogyan érdemes megszervezni egy önálló utazást Egyiptomba utazási iroda nélkül, akkor olvasd el az egyiptomi utazás 1. részéről írt bejegyzést is:
https://eutazo.com/egyiptom-1-resz-kairo/
És ne hagyd ki az egyiptomi utazásunk záró részét sem, ami a Vörös tengernél eltöltött időről szól:
https://eutazo.com/egyiptom-3-resz-voros-tenger/
Köszönöm, hogy velünk tartottál!
Ha tetszett a bejegyzés, esetleg hasznosnak találtad és szívesen olvasnál máskor is hasonló útleírásokat és gyakorlati infókat az adott hellyel, utazással kapcsolatban, akkor kövesd az EUtazó/travEUller oldalát a facebookon és az instagramon, hogy értesülj az új bejegyzésekről.